Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975

74 SZŐKJE ZOLTÁN vietnami kérdés rendezéséről a Szovjetunió a nyugati országok közül senkivel sem kíván tárgyalni, a tárgyalások lefolytatását a távol-keletiekre kell bízni.95 Egyúttal azt is előrebocsátotta, hogy Bécsben Rusk-kal szemben kemény han­got fog megütni.9 6 Mindez egybecseng Koszigin februárban Pekingben tett nyi­latkozatával, amely szerint maga a Kreml „nem alkudozik másokkal" Vietnam­ról. Moszkva hivatalos álláspontján az sem változtatott, hogy a Fehér Ház, tár­gyalási szándéka jeleként május 13. és 17. között, tehát éppen a bécsi találkozó­ra időzítve, öt napra felfüggesztette Észak-Vietnam bombázását. Gromiko a kérészéletű amerikai bombázási moratóriumot „inzultusnak" nevezte és inge­rülten közölte amerikai kollégájával, hogy a Szovjetunió nem tárgyal Vietnam­ról. Amennyiben Washington tárgyalni akar, akkor forduljon közvetlenül Ha­noihoz.9 7 Ezzel szemben Brezsnyev a magyar pártvezetőkkel folytatott „baráti beszél­getés" során őszintén feltárta a Szovjetunió Vietnammal kapcsolatos dilemmáját. Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla éppen egy héttel a bécsi Rusk-Gromiko megbeszélést követően, május 23-án érkeztek Moszkvába. A szovjet vezetőkkel folytatott kötetlen párteszmecserére 24-én és 25-én került sor. Brezsnyev a ma­gyar segélykérelmek körülbelül felének a teljesítésére tett ígéretet. A vietnami kérdéssel kapcsolatban viszont — a propagandaszólamokat ezúttal mellőzve — három, a további események szempontjából döntő fontosságú dolgot közölt Ká­dárékkal. Az SZKP főtitkára bevezetőjében elmondta, hogy Kína azt a látszatot kelti, hogy a Szovjetunió nem tesz meg mindent Vietnam védelméért. Közvet­len konfliktusba akarja kényszeríteni az USA-val, de szovjet részről ebbe a pro­vokációba nem mennek be1 ". Minden támogatást megadnak, de megakadályoz­zák, hogy ebből harmadik világháború legyen. A Vietnam megsegítésére irá­nyuló akciókat azonban megnehezíti, hogy „nem tudni, mit gondolnak a lelkük mélyén a vietnamiak és a kínaiak. Ok nem adnak tájékoztatást, nem konzultál­nak, ezért találomra kell cselekedni. Az amerikaiak mindezt látják, a maguk ja­vára kamatoztatják."9 8 Brezsnyev úgy vélte, ezt az áldatlan állapotot csak a ba­ráti országok összehangolt külpolitikai akciója révén lehet megoldani, vagyis (1) „Jó lenne, ha a többi szocialista ország is küldene delegációkat Vietnam­ba."9 9 Az amerikai állásponttal kapcsolatban ugyanakkor hozzátette, hogy (2) az Egyesült Államok hivatalos körei belátták, hogy a bombázások nem vezet­nek eredményre és keresik a konfliktusból kifelé vezető utat. A Kínával és a 95 Erdélyi Károly feljegyzése Kádár János számára, „Gromiko külügyminiszterrel folytatott megbeszélések," 1965. május 13., MOL, Külügyminisztérium, 1965, Szovjet reláció, TUK iratok, SzU-135-SzU/1965, XK-J-l-j, 101. doboz. 96 Rusk és Gromiko Bécsben az osztrák államszerződés 15. évfordulójára rendezett ünnepsége­ken vett részt. Az alkalmat egyúttal felhasználták nem hivatalos kétoldalú eszmecserére is. 97 Rusk cinikus hangvételű válaszában értetlenségének adott hangot, holott gyakorlott diplo­mataként pontosan tudta, hogy ilyen rövid idő érdemi diplomáciai lépések megtételére nem elegen­dő, és hogy éppen ezért az egyoldalú amerikai lépést Hanoiban sem fogják másként értékelni, mint „gőgös nagyhatalmi ultimátumként" vagy „az amerikai imperialisták propaganda-trükkjeként" (1. Telegram from Secretary of State Rusk to the Department of State, 15 May 1965. FRUS 1964-1968, Volume II: Vietnam, January-June 1965. Washington 1996. 664-665.) 98 Az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyve, 1965. június 8., MOL M-KS 288.f.5/367.ő.e. 81. 99 Uo. 81.

Next

/
Oldalképek
Tartalom