Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975

MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 75 Szovjetunióval való közvetlen összecsapást ők is el akarják kerülni, ezért függesztették fel Észak bombázását, és Bécsben Dean Rusk ezért javasolta Gromikonak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kezdjen tárgyalásokat a konfliktus megoldásáról. Ezek után Brezsnyev közölte, hogy (3) a szovjet-brit kapcsolatok megmerevedtek. Ennek egyik fő okaként azt jelölte meg, hogy az angolok Vietnamban az USA csatlósának szerepét játszották. Kádár a június 8-ai PB-ülésen számolt be a moszkvai megbeszélésről. Bevezetőjében Brezsnyevet idézte: „A szovjet elvtársak szó szerint azt mondták: mióta fennáll a Szovjetunió még olyan harcban nem vettek részt, hogy ne ismerték volna, mi a stratégia, mi a taktika és a cél. Most először fordul elő, hogy nem tudják mi az elképzelésük a vietnamiaknak, illetve a kínaiaknak — s ez rendkívül rossz hatással van." [...] „Ehhez tartozik az a kiegészítő információ, hogy nekik az az impressziójuk: az amerikaiak részéről a bombázási szünet nem csak taktika volt, hanem az amerikaiak sem tudják, hogyan fognak ebből a dologból kikeveredni. Részükről az a szándék, hogy tárgyaljanak, komolynak tekinthető." A szovjet kérésre reagálva a PB megkezdte a magyar diplomáciai akció konkrét lépéseinek előkészítését. A szovjet-blokk stratégiai irányvonalának megfelelően a vietnami féllel szemben kétirányú kezdeményezésről döntöttek. A diplomáciai nyomásgyakorlás érdekében június 22-25 között fogadták a VDK küldöttségét, valamint utasították a KB Külügyi Osztályát, hogy készítse elő egy magyar pártküldöttség vietnami útját. A fokozott gazdasági és katonai támogatás előkészítése érdekében pedig június 14-ére — a gazdasági vezetők bevonásával — tárcaközi munkaértekezletet hívtak össze. Az amerikai féllel való kapcsolatfelvétel érdekében meglepően kreatív megoldást választottak. A PB úgy döntött, hogy Péter János fogadja el Michael Stewart brit külügyminiszter érvényben lévő meghívását, és először ezen a közvetett vonalon keresztül juttassa célba Budapest Washingtonnak szánt üzenetét. A magyar fél arra törekedett, hogy az általa megszellőztetett tárgyalási esélyre reagálva a Fehér Ház tegye meg az első konkrét lépést. így még a látszatát is elkerülhették, hogy a kemény amerikai fellépés elérte a célját és akár Moszkva, akár Hanoi a katonai nyomásnak engedve szánta el magát a tárgyalásra. Az óvatosság nem volt alaptalan. Az amerikaiak többször is Budapest értésére adták, hogy tisztában vannak Moszkva kényelmetlen helyzetével.100

Ugyanakkor az amerikai fél esetében legalább olyan nehéz volt megkülönböztetni a propagandát a valóságos külpolitikai irányvonaltól, mint a szocialista országok esetében. Áprilisban például Péter János Johnson saját Baltimore-i békeajánlatára reagálva közölte Budapest álláspontját. Ezzel szemben Péter bécsi felvetésére a State Department-ben Radványival azt közölték, hogy megértéssel fogadják ugyan az osztrák és magyar fél békés megoldást szorgalmazó álláspontját, de a tárgyalásokra még nem érett meg a helyzet.10

1

London, mint közvetítői csatorna 100

L. pl. Radványi jelentése Péternek, „Értesülések Vietnamról," 1965. április 21., MOL, Külügyminisztérium, 1965, Vietnam, TÜK iratok, 001330/37/1965, XIX^J-1-j, 108. doboz. 101

Radványi jelentése Péternek, „Péter elvtárs bécsi látogatásának visszhangja," Washington, 1965. április 26., MOL, Külügyminisztérium, 1965, Ausztria, TÜK iratok, IV—135-003047/1965, XIX^J-1-j, 24. doboz.;