Századok – 2010
TÖRTÉNETI IRODALOM - Jelinek, Yeshayahu A.: The Carpathian Diaspora. The Jews of Subcarpatian Rus' and Mukachevo, 1848-1948. (Ism.: † Niederhauser Emil)
764 TÖRTÉNETI IRODALOM Yeshayahu A. Jelinek THE CARPATHIAN DIASPORA The Jews of Subcarpatian Rus' and Mukachevo, 1848-1948 (Photographic Essay and Maps by Paul Robert Magocsi) East European Monographs Distributed by Columbia University Press, New York 2007. 412, XXI. A szerző nemcsak az Egyesül Államokban ismert szakértője a zsidó történelemnek. Ez a könyve bizonyos lezárása, összegzése eddigi kutatásainak. Tekintélyes levéltári anyag mellett az eddigi szakirodalmat is feldolgozta. Természetesen a magyart is. Vagy maga tud magyarul, vagy volt segítője, a magyar címek hibátlanok. Ez a kötet eredetileg héber nyelven jelent meg, csak ebből fordították angolra, hogy szélesebb publicitást kapjon. A nagy számú fényképet és a térképeket a ruszin kérdés nálunk is jól ismert szakértője — Paul Robert Magocsi — készítette. A szerző érdemben a felvilágosult osztrák abszolutizmus korszakától tárgyalja a témát, végig a 18. sz. második felétől, amikor a Galícia és Moldva felől érkező zsidó bevándorlás összetalálkozott a magyarul ruszinnak nevezett etnikummal; Jelinek engedelmesen kárpátukránoknak nevezi őket. Bevezetőül még részletes földrajzi leírást is ad. A kárpátaljai zsidóság új jövevény volt a többi kárpátaljai etnikumok közt. 1840-ben a zsidók létszáma 21641 volt, a Holocaust előtt 162.055. Jelinek részletes táblázatot is ad néhány város, település társadalmi struktúrájáról. A nagyon informatív bevezető fejezet után az első rész a Habsburg birodalom korszakát tárgyalja. Hangsúlyozza, milyen szegény és elmaradottvolt az itteni lakosság, ami persze a zsidókra is érvényes. Az első időkben a fő megélhetési forrás a fafeldolgozás volt. A lakosság zöme eredetileg az erdős területeken élt, a városokba csak később települt be. Az agrárfoglalkozásokhoz később szellemi munkavállalás is társult. (Pl. az oktatásban). A helyi arisztokrácia saját érdekében is támogatta a zsidókat. Számuk csak idővel nőtt annyira, hogy saját vallásos és kulturális szervezeteket hozhattak létre. A vallási életről és az intézményekről a szerző külön fejezetben számol be. Ezzel kapcsolatban kerül elő a zsidók történetének egyik alapvető problémája, a konzervatív, ortodox vallásos zsidók csoportja, és a haszid, mondhatnánk modernizálódó zsidók kettősége, amely számos belső konfliktust támasztott: a valláson belül jelentkező reform igénye csak a zsidók kisebb részét érintette. Külön fejezetben tárgyalja Jelinek a köznevelést. A vallási reformmozgalom központja a pozsonyi jesíva, amely a Tórát tanulmányozó iskola volt. Jelinek természetesen kitér az asszimiláció kérdésére is, a névmagyarosítás volt ennek szembetűnő formája. Az első világháborúból a zsidók - az általános hadkötelezettség révén erősen kivették részüket. A második rész az első csehszlovák köztársaság korát mutatja be, kiemelve azt a mozzanatot, hogy a kárpátaljai zsidók zömmel konzervatívabbak maradtak, csak a nyugati, cseh és morva tartományokban éltek a modernizálás lehetőségeivel. Külön táblázat mutatja be a zsidó társadalom rétegződését, pontos számadatokkal az egyes rétegekről; az agrárfoglalkozások voltak az uralkodók. Az 1930-as népösszeírás alapján is olvashatunk részletes adatokat a zsidók foglalkozási megoszlásáról Az 1930-as évek első szakasza bizonyos konszolidációt hozott, amelyet persze a világgazdasági válság erősen zavart. A két háború közti időszakban a fiatalok tekintélyes számban a kommunista párthoz csatlakoztak. A fejlődés sajátos vonása volt, hogy a zsidók jelentős része magyar nemzetiségűnek vallotta magát, pedig zsidó nemzetiséget is választhatott volna. A prágai hatóságok ezt rossz néven is vették. A cionista mozgalomról a könyvben már korábban is volt szó, jelzi, hogy sokáig nem volt erős a hatása a konzervatív álláspont dominanciája miatt. 1938-39 viharos és zsidó szempontból különösen hátrányos éveinek külön fejezetet szánt a szerző: a magyar kormányok itt és a továbbiakban is rosszul szerepelnek, de Jelinek a csehszlovák és a háború alatti szlovák kormány tevékenységét is bírálja. Az 1939-44-es fejezet természetesen, források hiányában, nem tud pontos adatokat felsorakoztatni a zsidók veszteségeiről emberekben és értékekben, így csak megközelíti a rettenetes valóságot. A német megszállásnak is külön fejezetet szentel a szerző. Ez természetesen a legrémesebb része a könyvnek. De hát ami itt történt, sajnos az is hozzátartozik a zsidó etnikum teljesebb történetéhez. Jelinek részletesen tárgyalja, milyen menekülési lehetőségeik voltak a zsidóknak. Érdemen jóformán semmi.
