Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Urbán Aladár: Batthyánytól Kossuthig. Hadsereg és politika 1848 nyarán és őszén (Ism.: Kemény Krisztián)

758 TÖRTÉNETI IRODALOM lius-október közötti időszaknak az eseményeit dolgozzák fel, amikor az első felelős magyar minisztérium, a Batthyány-kormány működése fokozatosan ellehetetlenült, és gróf Batthyány Lajos második (átmeneti) miniszterelnöksége után a Kossuth Lajos vezette Országos Honvédelmi Bizottmány vette át az irányítást. Egyszersmind ekkor szélesedett ki a fegyveres küzdelem frontvonala is: a délvidéki szerbek lázadása mellett előbb a horvát invázióval, majd a magyar alkotmányosságot felszámolni akaró bécsi udvar katonai erejével is fel kellett venni a harcot. A tanulmányok ennek a vészterhes és mozgalmas korszaknak az ismert, illetve kevésbé köztudott politikai és katonai eseményeire nyújtanak rálátást a legújabb kutatások fényében. Az első tanulmány Kossuth szabadcsapatának 1848 őszi tevékenységével foglalkozik. A szerző bemutatja, milyen politikai indokok vezették az akkori pénzügyminisztert, hogy saját szabadcsapatot állítson fel Pest-Budán (illetve Erdélyben), és hogyan kapott rá engedélyt. A továbbiakban részletezi a főváros körzetében végrehajtott toborzás nagy sikerét, az alakulat felállítását és megszervezését, majd röviden vázolja a végül „Hunyadi" név alatt működő, 1600 fős szabadcsapat harctéri tevékenységét, egészen a regularizációig. Végül megállapítja, hogy az alakulat alig egy hónapnyi idő alatt való felállítása, felszerelése, és felfegyverzése terén Kossuthnak döntő érdemei vannak, bár ő ezt a csapatot portyázónak, és nem reguláris egységnek szánta. A következő tanulmány Perczel Mór és a Zrínyi szabadcsapat kapcsolatával foglalkozik. Urbán Aladár vázolja, milyen körülmények előzték meg a szabadcsapat felállítását, és ezen belül tisztázza a Bécsben munkálkodó magyar ágensek tevékenységét. Világossá teszi, hogy a csapat — ellentétben a Hunyadiakkal — zömmel nem magyar ajkú bécsi önkéntesekből és a fővárosban állomásozó, átálló sorkatonákból állt fel, és élére elsősorban politikai szempontok alapján nevezték ki Perczel Mórt. Ezután röviden összefoglalja a csapat megszervezését, majd harctéri tevékenységét az alakulat honvédzászlóaljjá alakításáig. A harmadik tanulmány a képviselőház Honvédelmi Bizottmánya megválasztásának körülményeit boncolgatja. A szerző részletesen bemutatja, hogy milyen események vezettek a bizottmány megalakulásáig. Hogyan használta ki a kormány lemondása után kialakult bizonytalan helyzetet az addig kisebbségben lévő baloldal, amely így a tagok többségét delegálta a testületbe. Bemutatja, hogy ment végbe a választás, és miért húzódott el egészen szeptember 21-ig az eredmény kihirdetése. A „Bizottmány a Haza védelmére, a rend és béke fenntartására" című tanulmány az (Országos) Honvédelmi Bizottmány kezdeti tevékenységét dolgozza fel szeptember 30. és október 7. között. A szerző az előzményeket ismertetve bemutatja, hogy felállítása után hogyan működött együtt az OHB és gróf Batthyány miniszterelnök, majd az utóbbi távozta és lemondása miatt hogyan vette át az irányítást a bizottmány. Urbán Aladár naponkénti bontásban mutatja be az eseményeket, az OHB szervező munkáját, létszámának folyamatos bővülését. Értékeli az egyes tagok tevékenységét, és bizonyítja, hogy a közkeletű vélekedéssel szemben az OHB Kossuth távollétében is megfelelő teljesítményt nyújtott a védelem megszervezése terén. Az következő rövid tanulmány Kossuth első kormánybiztosának, Újházi Lászlónak a kinevezésével foglalkozik. A szerző röviden bemutatja a Sáros megyei ellenzék vezéralakjának 1848 szeptembere előtti pályafutását, majd a kinevezése körüli zavarokat, amelyek miatt ténylegesen csak október 12-től tölthette be kormánybiztosi posztját Pozsonyban. A kötet leghosszabb tanulmánya gróf Lamberg Ferenc altábornagy, királyi biztos küldetésével és meggyilkolásával foglalkozik a korabeli beszámolók, emlékezések és tanúvallomások alapján. Urbán Aladár elöljáróban röviden vázolja azokat az eseményeket, amelyek a királyi biztos kiküldéséhez vezettek, majd azt, hogyan reagált erre gróf Batthyány miniszterelnök és a Kossuth vezette képviselőház. Ezután részletesen bemutatja a Lamberg számára végzetes nap, szeptember 28-a eseményeit a napilapok, és a szemtanúk beszámolói alapján, majd azt, hogy mindez hogy rögzült a kortársi emlékezetben és az utókorban. Ismerteti, hogy milyen erőfeszítéseket tettek a főváros nyomozóhatóságai a bűnösök előkerítése érdekében, és milyen eredményeket értek el később a cs. kir. hatóságok. Végül bizonyítja, hogy a gyilkosként kivégzett Kolossy György legfeljebb bűnrészes lehetett, és a halálos sebeket okozó személyeket nem sikerült megtalálni. A hetedik tanulmány Kossuth alföldi toborzóútjának történetét dolgozza fel. A szerző először röviden ismerteti, milyen előzmények vezettek Kossuth biztosi kinevezéséhez, majd részletesen ír a szeptember 27-október 5. között két részletben lebonyolított toborzóút egyes állomásairól, és az ott történt eseményekről. Rámutat, hogy az út kiemelkedően sikeres volt, mivel Kossuthnak néhány nap alatt sikerült kb. 22-25000 népfelkelőt mozgósítania, bár ezek jelentős része a katonai helyzet javulása miatt nem vett részt a hadműveletekben. Politikai szempontból azon-