Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Urbán Aladár: Batthyánytól Kossuthig. Hadsereg és politika 1848 nyarán és őszén (Ism.: Kemény Krisztián)

759 TÖRTÉNETI IRODALOM ban bizonyította, hogy az önvédelmi harcot vállaló kormányzat mögött ott van a tömegek támogatása. A következő tanulmány Vasvári Pálnak, illetve a „fővárosi csapatnak" a tevékenységéről szól. Urbán Aladár vázolja, hogy az OHB szeptember végén a főváros védelmére hogyan szervezte meg a pest-budai nemzetőrség és népfelkelés általános mozgósítását, és bár a horvát hadsereg visszavonulása miatt ezt végül leállították, egyes önkéntes alakulatok mégis csatlakoztak az üldöző magyar hadsereghez. Közéjük tartozott a Vasvári által szervezett önkéntes csapat is, amelynek felállítását, tevékenységét, majd hazatérésének és feloszlásának okait részletesen mutatja be a szerző A „Kossuth Lajos és a szegedi olasz foglyok kiszabadítása 1848 októberében" című tanulmány bevezetőjében Urbán Aladár először röviden ismerteti a Magyarországon állomásozó olasz alakulatoknak a forradalomhoz való viszonyát. Ezután azt mondja el, hogy jött létre még a reformkorban a szegedi Olasz Deportáltak Intézete, amelynek felszámolására már 1848 előtt is történtek magyar kísérletek. A szerző rámutat, hogy bár már a Batthyány-kormány meg akarta szűntetni az intézményt, a foglyok szabadon bocsátására csak Kossuth toborzóútja után, 1848 október végén került sor. A tizedik tanulmány Kossuth és Görgei 1848 őszén kialakuló kapcsolatával foglalkozik. Urbán Aladár röviden ismerteti Görgei pályafutását 1848 májusáig, majd az ezt követő belépését a honvédségbe. Ezután részletesen leírja tevékenységét az Országos Nemzetőrségi Haditanács szolgálatában, kiemelve sikeres lőkupakbeszerző akcióját, illetve tervét egy lőkupakgyár létrehozására, majd szerepét az önkéntes nemzetőri táborok tervének kidolgozásában és a szolnoki tábor élére való kinevezését. Rámutat arra, hogy a szeptemberi válság idején az ambiciózus őrnagy meggyőződésből állt Kossuth politikája mellé, és sokkal jobb kapcsolatokat ápolt vele és az OHB más tagjaival, mint amelyet később emlékezéseiben bevallott. Bizonyított katonai tehetsége mellett ez volt az a hajtóerő, amely a tábornoki rangig repítette. A következő tanulmány Batthyány Lajos és a vasi fölkelősereg 1848 szeptember-októberi tevékenységével foglalkozik. Megtudhatjuk, hogyan cselekedett gróf Batthyány Lajos Lamberg halála, majd a miniszterelnökségről való lemondása után. Ismerteti, hogy bár Batthyány egy ideig foglalkozott a külföldre való távozás gondolatával, végül hazatért, és önkéntesként beállt a horvátok ellen vonuló nemzetőrök közé, de balesete megakadályozta, hogy részt vegyen a harcban. Ezzel párhuzamosan kerül bemutatásra a vasi „nemzetőri ezred" 1848 őszi tevékenysége, valamint a horvát Todorovic vezérőrnagy vezette hadoszlop elleni hadművelet is. A tizenkettedik tanulmány Európa első gőzerejű folyami hadihajójának, a „Mészáros" hadigőzösnek a tevékenységét dolgozza fel. Urbán Aladár részletesen bemutatja a hajó történetét a tervektől a kivitelezésig, majd azokat kevéssé ismert harci cselekményeket, amelyekben a hajó részt vett, egészen az 1849 januárjáig, amikor a es. kir. csapatok kezére került. Megállapítja, hogy bár nem megfelelő gépereje és páncélozatlansága miatt csak korlátozottan volt bevethető, a feladatai jelentős részét az adott körülmények között végül is sikerrel látta el. Az utolsó tanulmány az Országos Nemzetőrségi Haditanácsnak a honvéd tüzérség megszervezésében játszott szerepét elemzi. A szerző részletesen bemutatja azt a folyamatot, ahogy a májusban felállítani tervezett egy ütegből, a sikeres toborzásnak, valamint a megfelelő kiképzésnek köszönhetően szeptemberre sikerült egy olyan méretű és képzettségű honvéd tüzérséget kiállítani, amely Pákozdnál döntő szerepet játszott a horvát inváziós haderő megállításában. Végül honvéd tüzérség október végi szervezeti bemutatása mellett a szerző az ekkortájt végzett, kevésbé ismert különböző röppentyű-kísérleteket is ismerteti. A kötetet részletes bibliográfia, rövidítésjegyzék, hely- és személynévmutató zárja. Mint minden munkában, úgy ebben is előfordulnak kisebb hibák, elírások. Az Erdélyben toborzott Kossuth-lovagok későbbi elnevezése nem Máiiás-, hanem Mátyás-huszárok lett (21. o.). Kérdéses, hogy hol foglaltak el a népfelkelők 7 ágyút a horvátoktól (118. o.)? A „Szász király" elnevezést 1848-ban nem egy dragonyosezred, hanem a cs. kir. 3. vértesezred viselte (157. o.). Balogh János őrnagyot 1849 júniusában valóban elvezényelték, de a 71. honvédzászlóalj Komáromban maradt (198. o.). 12 fontos lovasüteg a korban nem létezett (345., 357. o.), mint ahogy hatfontos tarack sem (346. o.). A fenti megjegyzésektől függetlenül a recenzens csak ajánlani tudja ezt a tanulmánykötetet, nemcsak a korszakkal foglalkozó szakembereknek, hanem minden érdeklődőnek, aki jobban meg akar ismerkedni ezzel a viszonylag rövid, a nagyközönség által kevésbé ismert időszaknak az eseményeivel. Kemény Krisztián