Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
SZÉCHENYI ÁLLÁSFOGLALÁSA A FORDULÓPONTON, 1848. MÁRCIUS 14-ÉN 749 van annak a gondolatsornak, amelyben a gróf egyetértve hivatkozott két előtte szóló („Pest és Ung követeinek") előadására, hiszen két olyan politikusról volt szó (Kossuth Lajos, Bernáth Zsigmond), akikkel az előző napokban is vitázott, és akiket politikai ellenfelének tekintett.14 0 Hivatkozása nem csak egy lényegtelen mellékmondat, mivel a pozitív jövőkép felvillantása után azt deklarálta, hogy ők (mármint Kossuth és Bernáth) jelölték meg a sikerhez vezető „kulcsot". Azaz nagy hangsúlyt tett a véleményegyezésre. A beszéd felépítése szempontjából pedig különösen fontos ez az egyetértés, mivel a szónok ezzel a fordulattal lépett át a bizonytalan lehetőségek világából a megoldáskeresés egyértelmű útjára. Ekkor érkezett el a „gyógyszer" megjelöléséhez. Három egymást megerősítő változatban maradt fenn a mondat (a PZ kihagyta ezt a részt). A „kulcsa" és a „Pest" szó mindegyik közlésben szerepel; a mondat értelme és helye (az „anyaország" szó után) is mindenhol ugyanaz. A BpH és a PH egyezései bizonyossá teszik, hogy Széchenyi nemcsak Pest (NU), hanem „Pest és Ung követei(nek)" beszédére utalt. Az is valószínű, hogy az „előad" szó elhangzott („előadásaiban", „előadák"). A PH és az NU megegyező kérdő fordulata („S mi annak/ennek kulcsa...?") ugyancsak valószínűsíthető, mint ahogy az elbeszélő múlt alkalmazása („előadák", „megmondá") is. A BpH és NU sajátos egyezése, és a PH különös egyedisége azonban elgondolkodtató. A BpH és NU közelre mutató névmása („ennek kulcsa") közvetlenül az előző gondolattal jelöl kapcsolatot. Hozzáigazítva az utalást a PH nyelvi változatához így értelmeződne a gondolatsor (a BpH szóhasználatát követve): Annak kulcsa, hogy a magyar nemzet provinciális léte megszünhetik és lesz anyaország, Pest és Ung követeinek előadásában rejlik. Ezzel szemben a PH magyarázó félmondata („S mi annak kulcsa, hogy ne anarchia, hanem reform legyen?") hangsúlyozottan egy korábbi gondolatra utal vissza. Ebben az esetben az eltérések oka a szóbeli előadás hangsúlyainak, szüneteinek stb. írásbeli visszaadhatatlanságában rejlik. A BpH és NU egyezése joggal azt erősíti, hogy a közelre mutató névmás („ennek") hangzott el, de mégis tartalmi szempontból logikusabb a PH változata. Hiszen a követek által megjelölt „kulcs:" a „rend", inkább a gondolatsor elejére, az anarchia és reform alternatívájára vonatkozik. Bár a szónok hosszabban nem taglalta az előtte szólók érveit, a következő mondatok mégis egyértelművé tették, hogy a „rend" érdekében tett felszólalásukkal azonosította magát. Kossuth Lajos már reggeli első beszédében többször utalt a nyugalom, az „alkotmányos kerékvágás" és a kiszámítható átalakulás szükségességére. Második rövidebb felszólalásában pedig összhangban a nádor 140 Bernáth Zsigmond reformellenzéki politikus 1848-ban került Széchenyi „látószögébe", amikor is visszatérő szereplője lett a naplóbejegyzéseknek. Március 12-én, amikor a nemes gróf egy általa egybehívott értekezleten próbálta a március 3-i feliratot ellensúlyozni, ő is „ellene" szólt, Kossuthot támogatta. Utóbb Széchenyi naplójában negatív típusa lett a forradalmi hevület által megérintett, hirtelenkedő politikusnak. Lásd ezekről: SZIN 1207-1209. A későbbi adatok is azt erősítik, hogy Bernáth korántsem számított a Széchenyi szimpatizánsok közé; és megfordítva: a nemes gróf mindig negatív módon viszonyult az ő megnyilatkozásaihoz. Nem véletlen, hogy egy feszült minisztertanács után igen pesszimista pillanatában 1848. április 12-én cinikusan vele példálózgatott: „Azzal a benyomással mentem haza, hogy megsemmisítenek bennünket a szlávok! Gyűlölnek bennünket... és joggal! Az olyan fajta, mint példának okáért Bernáth Zsiga, nem irtandó-e ki a fold színéről?" SzIN 1226. Lekicsinylő, súlyos szavak - március 14-én sem lehettek „kebelbarátok".
