Századok – 2010
SZÉCHENYI ISTVÁN HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJÁN - Velkey Ferenc: „Szívemből szólok." Széchenyi állásfoglalása a fordulóponton, 1848. március 14-én
750 VELKEY FERENC általa előadott kívánságával („a rend és a béke fenntartására sikeres lépések tétessenek") a honvédelem ügyében azonnali intézkedést javasolt.14 1 Bernáth Zsigmond még hangsúlyosabban egyenesen a szabadság feltételének nevezte a rendet, és felszólított mindenkit, hogy „a rend, csend és béke fenntartására közremunkálkodjék."14 2 Széchenyi tehát nemcsak formális gesztust tett, amikor Pest és Ung követeivel egyetértett, hanem tartalmi szempontból is „csatlakozott" hozzájuk, valóban megerősítette az általuk előadottakat. A „kulcsot" Kossuth és Bernáth szellemében ő így jelölte meg: „Most mindenek felett rendre van szükség." Csak a PH közölte ezt a félmondatot, de mégis valószínű, hogy elhangzott. Az NU ugyanis kihagyta ezt a rész (a másik két lapban szereplő két összetett mondatot csak a stb. szóval helyettesítette), a BpH pedig rövidebben közölte a mondat második felét, úgyhogy valószínűleg itt kevésbé volt pontos. A felhívást még két, a rend megőrzésének feltételét (esélyét) taglaló megjegyzéssel egészítette ki:14 3 Különös hangsúlyt kapott az egyéni felelősség abban a mondatban, amelyben honfitársait („nincs oly kicsiny") ,jó viseletre" biztatta. Ennek a gondolatsornak az alapja egy magánbeszélgetésből, Kari Grünnetől (István nádor udvarmesterétől) származik, aki két héttel korábban a forradalmi idők jellemzéseként mondta Széchenyinek: „Senki sem oly nagy, hogy megmenthetné az országot, senki sem oly kicsiny, hogy ne ölhetné meg." A források tanúsága szerint Széchenyi annyira találónak érezte ezt a megjegyzést, hogy nemcsak egykor naplójában rögzítette, hanem március 14-én lényegét felszólalásába illesztette. A vonatkozó rész struktúrája némileg különbözik a PH és a BpH közlésében (máshol nem szerepel), de ennek nincs tartalmi következménye. Mindkét nyelvi konstrukciót a tagadással kifejezett állítás jellemzi, mindkettőben alanyi alárendelés határozza meg a mondatszerkezetet, és mindkettőben olvasható a „nincs (senki) oly kicsi(ny)"; a Jó(zan) viselete(/ével)"; és eltérő szórendben a „nemzetünkének) benefactora ne lehetne" kifejezések. Mivel a PH vonatkozó része jelentősen hosszabb - csak a „becsületes" szó a BpH többlete -, és mivel „kiírtabbnak", érthetőbbnek hat az a verzió, ezért hajlunk arra, hogy azt a mondat-változatot tekintsük mérvadónak, „s nincs senki, a ki jó viselete által benefactorává ne lehetne a nemzetnek, de nincs senki oly kicsiny, hogy az ellenkezővel ne árthatna." A BpH kapcsolódó mondata („Lelket kell tartanunk magunk között") egy újabb T/l-es felhívással egészíti ki a gondolatmenetet. Mivel azonban jelentése nem egészen egyértelmű, és egyik újság sem erősíti meg (máshol nem szerepel), ezért kétséges, hogy így elhangzott. A „kicsi(ny)" jelző itt nem életkorra, vagy testméretre utal, hanem az általános alany („nincs senki" - értsd: mindenki) valódi, még a legjelentéktelenebb emberre is kiterjedő általánosságát fejezi ki. A „legkisebbek" megszólítása és személyes felelősségük emlegetése (minden egyes ember most különösen jó-141 Lásd a BpH, NU és PH megjelölt (márc. 15., 16. és 18.) számait. Legbővebben és legkövethetőbben a BpH közölte Kossuth beszédeit. Lásd még KLÖM XI. 650-654. 142 Bernáth felszólalását is rögzítette mindhárom hírlap. A PH kivonatosan, a BpH és NU csaknem megegyezően. Az idézett rész a BpH közléséből való. 143 A két megjegyzés közül itt csak az elsőt taglaljuk, mivel a másodikat („Politialis kötelékek [...]") már a nemzet-karakterológia összefüggésében értelmeztük.
