Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
MAGYARORSZÁG ÉS A VIETNAMI HÁBORÚ, 1962-1975 71 hozzá kell segíteni a „Vietnamból való kiút megtalálásához." Amikor a kínaiak kikérték maguknak, hogy Moszkva alkudozni akar az amerikai agresszorokkal, Koszigin azt a kétértelmű választ adta, hogy az SZKP új vezetősége „e kérdésben nem fog alkudozni másokkal." Ezzel szemben — írják a kínaiak — február 16-án, azaz a Koszigin Moszkvába való visszaérkezését követő második napon, a szovjet kormány „meghazudtolva saját magát" hivatalos javaslatot tett Vietnamnak és Kínának egy új nemzetközi tanácskozás összehívására az indokínai kérdésben, egyúttal hangsúlyozta a „feltétel nélküli tárgyalások" szükségességét.8 1 Hanoi elutasító válaszát figyelmen kívül hagyva, Peking válaszát pedig be sem várva, a szovjet vezetés február 23-án a szovjetunió párizsi nagykövetén keresztül megvitatta a francia elnökkel az előzetes feltételek nélküli nemzetközi tanácskozás összehívásának kérdését. A kínaiak szerint ezt követően a szovjet kormány képviselői nyilvános megnyilatkozásaikban „arra kezdtek célozgatni," hogy amint az USA beszünteti Észak-Vietnam bombázását, hozzá lehet kezdeni a tárgyalásokhoz. Nem sokkal később, az SZKP vezetése több testvérpárttal hivatalosan is közölte, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokkal való tárgyalások híve, azzal a feltétellel, hogy az utóbbi beszünteti Észak bombázását. Ezek után Johnson kormánya 5 napra felfüggesztette a bombázást, „és azt követelte a harmincmilliós vietnami néptől, hogy álljon el az amerikai agresszió elleni hazafias harctól." A pekingi vezetés feltette a kérdést: „Önöknek ez a gondolata nincs-e szorosan koordinálva az amerikai agresszorok háborús zsarolásaival?" Pataki Sándor, a Külügyminisztérium IV (az ázsiai szocialista relációért felelős) Területi Osztályának vezetője egy 1965. március 5-én kelt feljegyzésben tett először javaslatot Péter Jánosnak a szocialista országokkal folytatandó tárgyalásokra a vietnami kérdéssel kapcsolatban.8 2 Március végén már a budapesti amerikai követség is felfigyelt arra a jelenségre, hogy a magyar párt és kormányzati vezetők nyilatkozataikban a „szégyentelen amerikai agressziót" rutinszerűen elítélő szlogenek mellett, egyre gyakrabban ismétlődő motívumként jelentek meg a konfliktus tárgyalásos rendezését sürgető kijelentések.8 3 Az első konkrét, Washingtonnak szánt üzenetet tartalmazó nyilatkozatot maga Péter János tette 1965. április 9-én, egy bécsi sajtókonferencián. Péter, Johnson két nappal korábbi Baltimore-i beszédére8 4 reagálva kijelentette, hogy Magyarország abban az esetben tudna pozitív választ adni az amerikai rendezési javaslatokra, ha az Egyesült Államok beszüntetné Észak-Vietnam bombázását.8 5 A 81 1965 novemberében a kínaiak mindezt nyilvánosságra is hozták (1. Smith, R.B.: An International History i. m. 55.). 82 Külügyi feljegyzés, „Javaslat szocialista országokkal folytatandó külügyminisztériumi konzultációkra a vietnami kérdésben," 1965. március 5., MOL, Külügyminisztérium, 1965, Vietnam, TÜK iratok, IV-144-49/1965, XIX-J-1-j, 107. doboz. 83 U.S. legation in Budapest to State Department, „Joint Weeka No. 12," 21 March 1965, „Political: 3. Hungarian Regime Solidarity with North Vietnamese," NARA, RG 59, Hungarian Relations, POL2-1 HUNG 3/21/65, box 2275. p 2-3. 84 Ismerteti pl. a Népszabadság 1965. április 9. 2. 85 U.S. legation in Budapest to State Department, „Joint Weeka No. 16," 18 April 1965, „Political: 2. Vienna Visit of Foreign Minister April 7-10/US-Hungarian Relations: Foreign Minister's Comments," NARA, RG 59, Hungarian Relations, POL2-1 HUNG 4/18/65, box 2275. p 2-3.; valamint „Osztrák-magyar közös közlemény." In Népszabadság 1965. április 10. 2.
