Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Szőke Zoltán: Magyarország és a vietnami háború, 1962-1975
72 SZŐKJE ZOLTÁN magyar külügyminiszter bécsi nyilatkozatában a későbbi magyar békeközvetítői szerep mindkét alapvető motívuma megtalálható. Péter egyrészt jelzi, hogy az esetleges „pozitív válasz" Budapesttől várható, azt sejtetve, hogy a szovjet blokk és/vagy Hanoi a magyar kormányt hatalmazta fel arra, hogy a nevében Vietnamról tárgyaljon. Másrészt a tárgyalások előfeltételeként már ekkor Észak-Vietnam bombázásának felfüggesztését jelöli meg. Ez utóbbi arra utal, hogy Budapest — összhangban az egyeztetett szovjet-blokk állásponttal — elsősorban Hanoi, nem pedig a DNFF érdekeit kívánja képviselni, egyúttal kevéssé burkolt célzás arra, hogy Észak-Vietnam katonai nyomás hatására nem fog tárgyalni, az amerikai bombázás így éppen a céljával ellentétes eredményre vezet. Ilyen előzmények után került sor az MSZMP PB 1965. április 27-ei ülésére, amelynek első napirendi pontja „Javaslat az MSZMP feladataira a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiben," második napirendi pontja pedig „Javaslat magyar-szovjet tárgyalások kezdeményezésére a harmadik ötéves tervvel kapcsolatban" volt. Az első napirendi pont tárgyalása során Púja Frigyes (ekkor az MSZMP KB Külügyi osztályának vezetője, 1973 decemberétől Péter utódja a külügyminiszteri poszton) javasolta, hogy Kádár személyesen utazzon Vietnamba. Kádár azonban a legmagasabb szintű érintkezést egyelőre nem tartotta időszerűnek. Kifejtette, hogy „rugalmasabb formát" kell választani, vagyis „2-3 központi bizottsági, vagy politikai bizottsági tag leül velük és megbeszéli, amit kell. Ennek nincs diplomáciai kötöttsége. Ha akarjuk, publikáljuk az ilyent, ha akarjuk nem."8 6 A következő napirendi pont tárgyalása viszont kevés kétséget hagy afelől, hogy Kádárék, felismerve a Moszkva szorult helyzetéből adódó lehetőséget, a „vietnami kártyát" nemcsak nyugati, hanem keleti irányban is igyekeztek kijátszani. Amint arra O'Shaughnessy budapesti amerikai ügyvivő is utalt, a magyar pártvezetést zavarta a Szovjetuniótól való gazdasági függősége, egyúttal őszintén aggódott amiatt, hogy a Hruscsovot leváltó Brezsnyev-Koszigin-Podgornij trojka az előző pártvezetéshez képes keményebb külpolitikai irányvonalat fog követni. Ez komoly veszélyt jelentett volna Budapest nyugati nyitással kapcsolatos terveire.8 7 Úgy tűnik azonban, hogy a szívélyes légkörű januárvégi vadászat eloszlatta Kádár ezzel kapcsolatos aggodalmát.8 8 Az MSZMP főtitkára a Brezsnyevnek 1965. április 29-én írt levelében arra kérte a szovjet vezetőket, hogy „kötetlen eszmecsere s néhány konkrét kérdés megbeszélés céljából" fogadják az MSZMP KB küldöttségét.89 A „kötetlen eszmecsere" fő témáiként Kádár a nemzetközi kommunista mozgalom, valamint a magyar népgazdaság aktuális problémáit jelölte meg, vagyis összekötötte a magyar ötéves terv, a szovjet-kínai konfliktus és az indokínai válság kérdését. A továbbiakban a ma-86 L. az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyvét, 1965. április 27., MOL M-KS 288.f.5/364.ő.e. 18. 87 Ehhez 1. még Baráth M.: Magyarország és a Szovjetunió i. m. 52-53. 88 Békés Csaba is megerősíti, hogy a vietnami háború rendezése kapcsán a Kreml olyan egyéni kezdeményezésekre ösztönözte Kádárt, amelyek arra utaltak, hogy a brezsnyevi korszakban a keleti blokk országainak külpolitikai mozgástere nem csökken, hanem akár még jelentősen növekedhet is (1. Békés Csaba: Magyar-szovjet csúcstalálkozók, 1957-1965. In 1956-os Intézet: Évkönyv VI. Szerk. Litván György. Bp. 1998. 149.) 89 L. az MSZMP PB ülésének jegyzőkönyvét, 1965. június 8., MOL M-KS 288.f.5/367.ő.e. 95-96.