Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Magyar szónokok és statusférfiak
656 FENYŐ ISTVÁN Nem lehetett folytatni, s ennek fő oka nem a közönség részvétlensége volt. Csengery „optimista" előszavát Í850-ben írta, akkor még fennállt az olmützi látszatalkotmány, 1851 -ben viszont már eltörölték azt. Jött a Szilveszteri Pátens s vele a Bach-korszak totális abszolutizmusa. A továbbiakban az előszó arról tudósít, hogy Nagy Pál életírásához egy igen tisztelt barátja nyújtotta az adatokat. E ,jellemrajzban — némi szerkesztői igazításokon kívül — összeállítás, felfogás többnyire ezen érdemes barátomé." Ez a barát Bezerédj István volt. A szerkesztő azt is megvallja, hogy Dessewffy Aurél adatait részben a politikus naplótöredékeiből, részben munkája német nyelvű kiadásának bevezetéséből merítette. Szalay életrajzának helyenkénti kiegészítését pedig P E. (vagyis Pap Endre) barátjának köszönheti. S e tájékoztatás végén a szerkesztő megjegyzi: „...csak e napokban lettem figyelmes hazánk e nagy publicistájának egy újabb művére, mely előttem, mikor jellemzését irám, még ismeretlen volt. A röpirat címe: »Lettres sur la Hongrie«". 6 A fentebb említett egyoldalúságoktól eltekintve Csengery aggályosan vigyáz arra, hogy az egykori ellenzék minden árnyalatát bemutassa. Bármennyire meghaladta felfogásával a hajdani sérelmi politika olyan jellegzetes alakját, mint amilyen Felsőbüki Nagy Pál volt, helyet ad számára a magyar szónokok és státusférfiak panteonjában.26 Hiszen Nagy Pál a jogkiterjesztés politikájának is képviselője volt - annyiban, hogy a kiváltságok fenntartása mellett legalább azok visszaéléseit orvosolni kívánta. S Csengery szerint Nagy Pál szónoki képességei és a magyar nemzetiség iránti buzgalma okán is méltánylást érdemel. Elmarasztalja viszont őt, mert nem volt eléggé művelt. S nem volt „világtapasztalata", nem ismerte fel a fejlődés igényeit. Elmarasztalja azért is, mert Nagy Pál számára a magyar alkotmány nem folyvást alakuló mű volt, hanem bevégzett tény. Mégis - fellépésével szerinte segített elindítani egy modernizációs folyamatot, amely messze túlhaladta őt. Aki pedig nem használja ki a reform kedvező alkalmait, az számoljon a forradalommal - szól Csengery (és Bezerédj) intése kora konzervatívjaihoz. Frappáns e portréban Mirabeau és Nagy Pál összehasonlítása. Eszerint Mirabeau forradalmi szellem, Nagy Pál viszont csak konzervatív reformer: „philantrop inkább, mint philosoph országfi; egy nemesszívű lovag a középkorból, kit hajlama, sejtelmei, lánglelke olykor messze jövendő felé ragadtak, valódi Götz von Berlichingen. Igazságot kért nemegyszer a népnek; igazságot a kiváltságok fenntartása mellett. Jog és igazság nem egyjelentésűnek látszott political szótárában. Ohajtá, hogy a nemes is viselje a közterheket, de elkülönözve az adózó nép terheitől. Óvakodott, nehogy a polgári társaság külön osztályainak kijelölt válaszvonalai összezavartassanak." Újabb szakasz a nemesi ellenzékiség reformkori politikájában Beöthy Ödön portréja.2 7 Csengery immár egy olyan szónokot mutat be, ki szembefordult a ne-26 Nagy Pál. Uo. 1-18. 27 Beöthy Ödön. Uo. 19-26.
