Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Hernády Zsolt: „Akkor megtudom azon nagy titkot, melyet levélben közölni nem lehet". Deák Ferenc levelei a Batthyány családnak (1845-1865)
DEÁK FERENC LEVELEI A BATTHYÁNY CSALÁDNAK 627 3. Pest, 1855. december 25. Deák Ferenc levele gróf Batthyány Lajosnéhoz 1855. november 19-én „agyszélhüdésben" meghalt Vörösmarty Mihály A hír nemcsak barátait, az egész nemzetet megrendítette. Két nappal később, temetésén húszezres tömeg búcsúzott a költőtől.5 1 A szabadságharc leverése óta ez volt az első tömegmegmozdulás, több volt, mint átlagos búcsúszertartás. Az osztrák önkényuralom elleni hatalmas összefogás bontakozott ki a gyászolók soraiban. Vörösmarty özvegye és három gyermeke, Béla, Ilona és Erzsébet javára rövidesen gyűjtést kezdeményeztek. A közös cél, az összetartozás érzése, a Szózat szerzője családjának támogatása, óriási lelkesítő erőt adott mindenkinek. Báró Eötvös József írta ekkor Gyulai Pálnak egyik levelében a nemzetről: „A részvét, melyet Vörösmarty sírjánál mutatott és mutat árvái iránt, lelkemben több reményt támasztott ismét, mint egy idő óta éreztem."5 2 Ezt érzékelték a hatóságok is, ezért mind a nyilvános, mind pedig az Akadémia által vezetett gyűjtést megtiltották.5 3 Ekkor Deák, akit Vörösmarty még halálos ágyán kért fel gyermekei támogatására, és rövidesen hivatalosan is segédgyám lett, magánakcióba kezdett. Egy hónap alatt mintegy 800 levelet írt vagy diktált és küldött szét magánúton.5 4 Egy hatalmas országos hálózatot alakított ki, melynek ő volt a központja. A vagyontalan költő árváinak megsegítésére szánt gyűjtés alapkoncepcióját kilenc évvel később, egy másik üggyel kapcsolatosan báró Eötvös Józsefhez írt levelében fejti ki. A legfontosabb, hogy nem koldulásról van szó,5 5 hanem a nemzet erkölcsi kötelessége a „tartozás lerovása", „visszapótlása annak, mit az elhunyt önmagától elvonva, Hazájának áldozott". „Aki a Nemzetet erre felszólítja, ki elmondja, hogy a boldogultnak családja a támaszától megfosztva szűk helyzetbe jutott, itt az ideje, hogy eleget tegyen, legalább részben, erkölcsi tartozásunknak, - az nem kunyerál." Deák jól tudta, hogy bár sokan segíthetnek, „a gyűjtés mégis Egynek felszólítására" fog megtörténni, és 51 A temetésről: Jókai Mór: Vörösmarty sírjánál. Vasárnapi Újság 1855. november 23. 373. A magyar emigráció is gyászolt: Rónay Jácint: Napló (Válogatás). Sajtó a. r. és utószó: Hölvényi György. Bp.-Pannonhalma. 1996. 210-211. 52 Báró Eötvös József levele Gyulai Pálhoz. Pest, 1855. november 23. OSzKK Levelestár. Közli: Gesztesi Gyula: Báró Eötvös József. Kiadatlan levelek alapján. Magyar Figyelő. 1913. szept. 16. 462^169. A néma nemzeti tiltakozásra és a lelkesedésre lásd: Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon. 1849-1865. I-III. Bp. 1925. II. 104., 413., 440-441., Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Bp. 1955. 162-163. 53 Az Akadémiának írt tiltó határozatot lásd: Augusz Antal a Tudományos Akadémia elnökségének. Buda, 1855. december 7. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye (továbbiakban: MTAKK) RAL 97/1855. Röviden összefoglalja a levelet: Angyal Dávid: Falk Miksa és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Bp. 1926. 310. 54 A gyűjtésre — a teljesség igénye nélkül — lásd: Eötvös Károly: Deák Ferencz és családja. I—II. Bp. 1905. I. 304-305., II. 114-115., Ferenczi Zoltán: Deák élete i. m. II. 234-235., Áldor Imre: Deák Ferencz élete. Bp. Évsz. n. 191-192., Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. Bp. 1985. 266., Körmöczi Katalin: a mi megmarad, fordítsa jó czélokra". Deák Ferenc hagyatéka. Bp. 1992. 96., László József: Iratok a Vörösmarty halálával kapcsolatos események történetéhez. ItK 1955. 4. 466-473. 55 Ezt már az első hírlapi cikkek is hangsúlyozták: „Vörösmartynál nem lehet áldozatról szó, csak régi adósság lerovásáról." Magyar Sajtó 1855. november 23. 118.
