Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években
606 JAKAB RÉKA ta meg, hogy inkább a folyamodók tévelyegnek. Kihallgatták az elöljárókat és a rabbit is, és azt tapasztalták, hogy ők csupán művelődést akarnak, a rabbi pedig a népet kívánja oktatni, lelki és testi tisztaságot akar elérni, az istentisztelethez nem tartozó babonákat akarja csupán kiirtani, és szorgalmazza a zsidók magyarosodását. A panaszosok viszont minden ilyen törekvést elleneznek. A két fél közti vitának ebben a részében a halakha tartalmának eltérő megítélése húzódik meg. A polgári életformában feleslegesnek ítélt szokások („babonák") adott esetben az ortodoxok számára halálosan komolyan veendő előírások voltak, melyek eltörlése számukra a vallás és a hit alapjait kérdőjelezték volna meg. A Löw mellett érvelő vármegyei jelentésből mindenesetre kiderül, hogy a rabbi az addigi szokásokon minden bizonnyal változtatott, nyilvánvalóan azzal a meggyőződéssel, hogy azok már nem képezik a halakha részét. A vezetőség a kóser-krajcárok kezelése miatt őt ért vádakra adott válaszában is a neológia néhány fontos alapgondolatát fogalmazta meg: „Mi szent vallásunk elveihez szorosan és hőn ragaszkodunk, mi Mózesnek igaz követői akarunk maradni, de nem kizárólag külső ceremóniákban, hanem mint az Úr parancsolta, lélekben és igazságban kívánjuk Istenünket imádni, s ehhez képest az Isten házát nem tőzsér teremnek, alacsony viták, sőt civakodások színpadának kívánjuk tekinteni. Mi fajunknak fáradhatatlan szorgossága és vállalkozó tevékenysége mellé kor igényelte műveltséget, s a köz élet minden körülményeiben megkívántató értelmességet kívánunk szerezni. "42 Ennek érdekében „népművelő intézetet" kívánnak létrehozni, melyből „az állodalom jó lelkiismeretű, becsületes, értelmes és munkás tagokat nyerhessen" ne csak a kereskedelemnek (amit csak kevesen űznek kellő szakértelemmel, a többség csak nyerészkedésből), hanem az iparnak, a földművelésnek, a tudománynak és a haza védelmének. Csak ennek érdekében munkálkodnak - mondják, és arra törekednek, hogy az őket védelmező földesúrnak ne okozzanak nyugtalanságot. Arra a vádra, hogy a kóserbor után a tehetősek nem fizetnek (azaz a saját pincéjükben tartják a bort, nem a hitközségtől veszik), mellékelik a kimutatást, miszerint a saját bort tartó tagok a kóserbort bérlő személynek évi általányt fizetnek és így a szegényeknél éppenséggel nagyobb arányban járulnak hozzá a közösségi jövedelmekhez. Megjegyzik, hogy egyébként az élelmi adót mindig magánvállalkozó bérelte, így mindegy volt, hogy egyénenként ki mennyit fogyaszt. Semmi sem igaz a jövedelmek önkényes kezeléséről, ezt jól mutatják az uradalom által jóváhagyott számadások. A haladó párt, mint látjuk, minden őt ért vádat meg tudott cáfolni, vagy magyarázni, magabiztosan állíthatta, hogy világi törvényt nem sértett, ehhez szerződések, számadások álltak rendelkezésére. Az ortodoxokat azonban a haladó vezetők tetteinek és a maguk sérelmeinek vallási vonatkozása érdekelte. A vádak és cáfolatuk mögött jól érzékelhető mindkét fél saját motivációja. Az ortodoxok nagy valószínűséggel nem annyira a székek pénzzé tételét sérelmezték, mint inkább a hozzájárulásuk nélkül megválasztott új rabbi személyé-Guthard, Josef Breyer, Gaspar S[...]pa, Leopold Gold, Marcus Eizler, David Bichler, Lipmann Beck. VeML: IV 1. t. 1846. szeptember 23. 42 VeML: IV 1. t: A pápai hitközség elöljárói a vármegyéhez. Pápa, 1846. aug. 2.
