Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Jakab Réka: „Kóser-e a rabbi?" Ortodoxok és újítók a pápai zsidó községben az 1840-es években
ORTODOXOK ÉS ÚJÍTÓK A PÁPAI ZSIDÓ KÖZSÉGBEN AZ 1840-ES ÉVEKBEN 603 nyek miatt gyülekezetünkben nem tétetett közre, mely körülményt némely bujtogatok arra használnak fel, hogy a tudatlan tömeggel azt hitetnék, miképp a rabbiválasztás legfelsőbb helyen eddig még meg nem erősíttetett volna."3 5 A tiltakozó ortodoxok tulajdonképpen elszámították magukat, hiszen az uralkodó helyben hagyta a földesúr választási rendelkezését. Azon túl, hogy egy magánjogi viszonyt érintő döntést nem kívánt felülírni, nem állott szándékában csorbítani a földesúr tekintélyét sem. A rabbiválasztásból való kiszorulásuk miatt tett panaszuk mellett az ortodox párt tagjai további vádakat is megfogalmaztak a hitközség haladó pártjával szemben. Az elöljárókat az istentiszteleti rendben bevezetett újításokkal és a kóser-krajcárok önkényes kezelésével vádolták. Továbbá azt panaszolták, hogy az elöljárók elnyomják a többséget képviselő ortodoxokat és a hitközséget érintő ügyekben önkényesen döntenek, így kívánnak kántort alkalmazni. Sérelmezték, hogy a hitközség vezetői az ellenük felszólalókat megfélemlítették, ezért többen azok közül, akik a folyamodványokat aláírták, a retorzióktól tartva visszaléptek. Vádjaik szerint a reformokat elutasítókat az elöljárók csendzavaró kisebbségként állították be a vármegye előtt, többeket közülük vasra verve az úriszék elé idéztettek. Holott szerintük éppen a vezetők akarják a régi rendet és szokásokat felforgatni. Mivel a haladó párt a zsinagóga építése miatt kialakult tarthatatlan anyagi helyzetre hivatkozva érte el a szavazati jog zsinagógai szék megváltásával való összekötését, kézenfekvő volt, hogy az ortodoxok az építkezéshez szükséges pénz felelőtlen kezelésével vádolják meg őket. Eszerint az atyáik által összegyűjtött pénzt a hitközség vezetői elherdálták, és a hitközséget nagy adósságba verték. A szóhasználatuk szerint pénztőzséri arisztokráciaként viselkedő vezetők egymással rokoni kapcsolatban állva, mint egy családi vállalkozást viszik a hitközségi ügyeket. A konzervatív párt az uralkodóhoz küldött folyamodványt 250 családfő nevében írta. Az abban megfogalmazott vádak tisztázása miatt a vármegye 1846. augusztusában egy külön választmányt küldött ki Pápára, hogy kiderítse, az aláírókon kívül kik állnak a folyamodvány mögött. A vármegye ezen döntésében a helytartótanácsi utasítás mellett minden bizonnyal sokat nyomott a latba, hogy Esterházy Károly földesúr a panaszon felháborodva szintén kérte a vármegyei vizsgálatot. O védúri mivoltában érezte sértve magát amiatt, hogy személyét megkerülve, egyenesen az uralkodóhoz folyamodtak a pápai zsidók. Méltatlannak érezte, hogy az elődei által mintegy 100 éve befogadott és jogokhoz juttatott zsidók ügyében a helytartótanács előtt magyarázkodásra kényszerüljön. „Ha a panaszt tevők előadásaikat csak egy oklevéllel is támogatták volna, vagy ha már előbb hozzám, földesurukhoz, mint törvényszerinti első bírájukhoz folyamodtak, s itt ügyök tárgyalva, s így feljebb terjesztve lett volna, valóban sajnosan nem venném, a [...]Helytartótanácsnak azon kegyes rendeletét, miszerint földesúri hatóságom elmellőzésével egy puszta, ferde, valótlan és a pápai zsidó népnek legaljasabb, s nagy részben megbélyegzett egyénei koholmányos előadásokra hatósági tekintetem csorbulásával és nemzetségei százados jogai-35 VeML: IV 1. t: A hitközség elöljáróinak jelentése Pap Jánoshoz, Veszprém megye es. kir. főnökéhez a gyülekezet vallási, pénzügyi viszonyairól. Pápa, 1850. febr. 22.
