Századok – 2010

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Az „Ellenőr" - egy ellenzéki zsebkönyv születése

506 HERMANN RÓBERT nem értett egyet e javaslattal, s így az 1847. márciusi értekezlet előtt több programvázlat is készült. Kossuth, Eötvös József és Szemere Bertalan egyaránt készítettek egyet. A március 14-én Klauzál Gábornál tartott ellenzéki értekezlet úgy döntött, hogy Kossuth és Szemere verzióját kell egybeönteni. E végső szövegben az ellenzék tagjai kimondták, hogy feladatuknak a kormányzat ellenőrzését tekintik, s egyben kifejtették, hogy e kormányzat irányát veszélyesnek tekintik. Ez azt jelentette, hogy az ellenzék tagjai ekkor még csak nem is álmodtak a kormányra kerülésről. A párt céljául az érdekegyesítés megvalósítását szabták meg, a más nyelvűek érdekeinek „óvatos kíméletével". A konkrét célok között szerepelt az unió Erdéllyel, a közteherviselés, a nem-nemesek törvényhozási és helyhatósági jogokban való részesítése, a törvény előtti egyenlőség, s az úrbériség eltörlése örökváltság útján. A párt közjogilag a Pragmatica Sanctio és az 1790. évi X. törvénycikk alapján áll. E határozatokat aztán a március 15-i ellenzéki gyűlés el is fogadta.4 E határozatok alapján egy bizottmányt küldtek ki, amelynek feladata az volt, hogy véglegesítse a szöveget. E bizottmány tagja volt Kossuthon kívül Deák, Eötvös, Pulszky Ferenc, Teleki László és Szemere. Az alapszöveg Kossuthtól származott, s ennek felhasználásával, de alapos átdolgozásával öntötte végleges formába Deák az 1847. június 7-i ellenzéki gyűlésen elfogadott Ellenzéki Nyilatkozatot. A szöveg igen élesen bírálta az osztrák kormányzat abszolutisztikus politikáját, s állást foglalt amellett, hogy az örökös tartományokat is alkotmányhoz kell juttatni.5 Az Ellenzéki Nyilatkozat tartalmi válasz volt mind a Konzervatív Párt programjára, mind Széchenyi programtöredékére; de nem tartalmazta egyik program közvetlen bírálatát sem. Hazai terjesztése elé komoly akadályok tornyosultak: Batthyány a Vietorisz-féle pesti nyomdában 500 példányban litografáltatta a nyilatkozatot, azonban miután azt „boldog-boldogtalannak osztogatták, pecsovicsoknak is, s fölébredvén a figyelmök", a cenzori hivatal 1847. június 11-én felfedezte és bezáratta nyomdát. így Batthyány Lajos gróf, az Ellenzéki Párt elnöke csak augusztus végén tudta annak példányait szétküldeni.6 solat.) Idézi Horváth Zoltán: Teleki László 1810-1861. Bp, 1964. I. k. 152. (téves dátummal) és Molnár András: Deák Ferenc és az Ellenzéki Nyilatkozat. In: Az Ellenzéki Nyilatkozat i. m. 20. 4 Kossuth Lajos összes munkái. XI. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen. S. a. r. Barta István. Bp, 1951. (továbbiakban KLÓM XI.) 116-130. 5 Közléseit ld. Ellenőr. Politicai Zsebkönyv. Szerk. Bajza József. Németország, 1847. 577-587.; Deák Ferencz beszédei. S. a. r. Kónyi Manó. 2. kiadás. Bp, 1903. II. k. 163-169.; KLOM XI. 152-157.; Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek. I. 1825-1849. S. a. r. Molnár András. Millenniumi Magyar Történelem. Politikai Gondolkodók. Bp, 2001. 481-486. Keletkezésére legutóbb ld. Molnár A.: Deák Ferenc és az Ellenzéki Nyilatkozat. ín: Az Ellenzéki Nyilatkozat i. m. 15-24.; Molnár András: Deák Ferenc a forradalom előtt. In: A Batthyány-kormány igazságügyi minisztere. Szerk. Molnár András. Zalai Gyűjtemény 43. Zalaegerszeg, 1998. 11-14. 6 A kinyomtatott példányok számára és szétosztására ld. Ferenczy László 1847. szept. 9-i levelét Wesselényi Miklóshoz. Kivonat. Magyar Országos Levéltár (MOL) P 626. Széchenyi István gyűjtemény. 1847. évi iratok. 408. f. Lukács Móric úgy tudta, hogy 200 példányt nyomattak, de azokat „az idegeneknek küldték, mert a pestiek úgyis kaphatnak." Lukács - Wesselényi, Pest, 1847. okt. 25. Kivonat. uo. 473. f. A nyomda bezárására ld. KLÓM XI. 165-167. A lefoglalásra és a nyomda működési engedélyének felfüggesztésére ld. MOL A 45. Magyar Kancellária. Acta praesidalia 1848:182. Itt található a Nyilatkozat egy teljes, nyolcoldalas litográf példánya, valamint a lefoglalt kövek próbanyomatainak egy-egy példánya is. Batthyány 1847. augusztus 28-i (kör)levelét közli KLÓM XI. 167-168. és Molnár András: „Viam meam persequor." Batthyány Lajos gróf útja a miniszterelnökségig (1807-1848). Bp, 2007. 685-686. - Varga János: Batthyány és a jobbágyfelszabadítás. Századok, 126 (1982)