Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Elter István: Ibn Hayyän a kalandozó magyarokról. (Ism.: Igaz Levente)

486 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy Maqdisi, Masc

üdí és Liutprand korábban ismert közlései, továbbá a 942. évi magyar akció keresztény szórványforrásai Ibn Hayyán által kerültek térben és időben is pontosan elhelyezhető közegbe. A történészi szakma általában — így Elter István is — a mára idejétmúlt, de továbbra is közkeletű „kalandozások" elnevezéssel illeti eleink 10. századi katonai vállalkozásait. Ezek sorában mai tudásunk szerint a legnagyobb távolságot bejáró akció volt a 942. évi, az Ibér-félsziget északi keresztény, illetve a Córdobai Kalifátus felső végeit, azaz a mór védelmi rendszer, Zaragoza központtal megszervezett, a Pireneusokat vigyázó legészakabbi katonai körzetét érintő hispániai támadás. Az erről szóló helyi muszlim tudósítást, Ihn Hayyán nagyszabású kompillatív történetírói munkája, az al-Muqtabis Y kötetének néhány lapja őrizte meg számunkra. Elter könyve egyrészt az eddigi magyarországi kutatás áttekintését adja, a fejezetek terjedelmi megoszlásában is mérhetően nagy hangsúlyt helyezve a nyelvi, nyelvészeti vonatkozásokra. A 10. fejezetben (65-79.) taglalja a tudósítás magrebi-hispániai arab nyelvi-hangtani elemeit. Ez korántsem csak az arab, hanem a pireneusi újlatin nyelvek művelői számára is érdekes információkkal szolgálhat, például a még a középkor folyamán kihalt, ám a modern pireneusi nyelvekre hatást gyakorló mozarab nyelvről, illetve a korabeli mór Hispánia nyelvi viszonyairól. Ugyancsak fontos a szöveg strukturális sajátosságainak elemzése (80-89.) melyet rendkívüli alapossággal és szemléletesen, különböző színű háttérrel szedett formában bocsát közre, a tudósítás stilisztikai részeinek, illetve annak bemutatására, hogy Ibn Hayyán többféle forrásból szerkesztette össze művét. Ezek között a korabeli levéltári anyagok éppúgy szerepelhettek, mint a córdobai udvar napi krónikái, illetve más, korábbi beszámolók. Am Elter ennél lényegesen többet nyújt az Ibn Hayyán-hagyaték iránt érdeklődőknek. Munkája első négy fejezetében összefoglalót ad a teljes arab földrajzi irodalom nagy korszakairól és legjelentősebb személyiségeiről (9-25.), ide értve a muszlim térképészet történetét, ahol a szintén hispániai származású Idrisí jelenti a csúcspontot, az arab kartográfia 9-13. századra datálható legjelentősebb korszakában. Az 5-6. fejezetben végigtekinti az arab nyelvű források magyar őstörténet kutatásában játszott szerepét, a kört szűkítve a téma szempontjából legfontosabb, Ibérfélszigeti arab kútfőkre. (26-33.) Rámutat arra az érdekes tényre, miszerint az iszlám kultúra két jelentős földrajzi területének eddig ismert forrásai mintegy kiegészítik egymást abban a tekintetben, hogy amíg a honfoglalás előtti eseményekről a keleti arab kútfők tájékoztatnak, addig a Kárpát-medencében megtelepülő, nyugatra érkező magyarság életéről elsősorban már a Magreb forrásai informálnak. Nem feledkezik meg arról sem, hogy a nyugati arab világ magyar vonatkozású forrásai túlnyúlnak a 10. századon, s a keresztény magyar államszervezet kiépülése utáni időszakról is rendkívüli jelentőségű információkat őriztek meg. Itt Idrisín kívül a 12. század közepén Magyarországon járt Abü Hamid al-Garnâtï nevét kell említenünk. Ibn Hayyán életművével és az abból egyedül fennmaradt munkával, annak kézirataival kapcsolatos tudásunkkal a 7-8. fejezetben (34-50.) foglalkozik a szerző, ugyancsak megfelelő részletességgel. Ibn Hayyán tudósításának tartalmával, az általa leírtak hátterével a Muqtabis ismertté válása óta idehaza többféle megközelítésben foglalkoztak. A szövegben található magyar vezérnévsor nyelvészeti vonatkozásaival és annak történeti következményeivel kapcsolatban a korábbi magyar kutatók közül Czeglédy Károly és Györffy György közölte meglátásait (Czeglédy Károly: Új arab forrás a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról. Magyar Nyelv 75. [1979] 273-282., Uő: Még egyszer a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról. Magyar Nyelv 87. [1981] 419-423., Györffy György: A 942. évi vezérnévsor kérdéshez. Magyar Nyelv 76. [1980] 308-317., Uő: Honfoglaló fejedelmeink és a vezérek. Keletkutatás 1992 ősz 51-70. old., Uő: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új válaszok. Bp. 1993. 225-230.). Elter a 10. fejezet további részében (70-77.) nyelvészi alapossággal tekinti át a korábbi nézeteket a tudósítás legnehezebben olvasható részének, a vezérnévsornak az értelmezési lehetőségeiről és annak korlátairól. Bővebben kitér a sa'nszó vezérnévként való Györffy-féle téves azonosításának kritikájára, továbbá az e téves olvasatból felépített „Csaba-koncepció" tarthatatlanságára. A magyar támadók útvonalát és a 942. évi események kronológiai vonatkozásait Szántó Richárd és Makk Ferenc tárgyalta, kifejezetten a spanyolországi források alapján (Makk Ferenc: Kronológiai megjegyzések a magyarok 942. évi hispániai kalandozásához. Acta Universiatis Szegediensis. Acta Historica. Tomus CXXVII. Szeged 2007. 3-10., Szántó Richárd: Spanyolországi források a kalandozó magyarok 942. évi hadjáratáról. Acta Universiatis Szegediensis. Acta Historica. Tomus CIII. Szeged 1996. 43-47.). Arra a tényre, hogy a harci alakulat az Ebro folyót legfeljebb csak megközelíteni tudta, de átlépni nem, Bóna István mutatott rá (Bóna István: A ma-