Századok – 2010
TÖRTÉNETI IRODALOM - Elter István: Ibn Hayyän a kalandozó magyarokról. (Ism.: Igaz Levente)
499 TÖRTÉNETI IRODALOM Elter István IBN HAYYÁN A KALANDOZÓ MAGYAROKRÓL (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 24. kötet) Szegedi Középkorász Műhely, Szeged, 2009. 144 o. Elter István évtizedek óta az arab nyelv és kultúra egyik legavatottabb hazai ismerője. Eddigi munkásságának történész szemszögből legfontosabb eredménye a középkori muszlim műveltség hatalmas örökségének, az arab földrajzi irodalom, ezen belül is a magyar vonatkozások kutatása és közzététele. Az arab, valamint a spanyol és francia nyelvek tökéletes ismeretében olyan munkára vállalkozhatott, amely egy arab nyelvű mű nyelvészeti és tartalmi elemzésén túl a tárgyra vonatkozó nyugati források és szakirodalom ismeretét is megkívánja. Az lbn Hayyân a kalandozó magyarokról címmel megjelent könyve teljes körű, egykötetes összefoglalója mindannak, amit a szakember és a laikus eddig tőle a muszlim Nyugat, a Magreb legjelentősebb történetírójának, a córdobai illetőségű lbn Hayyän (987/989-1076) tudósításának a korai magyar történelemmel kapcsolatos fejezeteiről kézbe vehetett. Elter István erről a témáról első ízben közel harminc esztendeje publikált, magyar nyelven megjelent idevágó munkái az alábbiak: Néhány megjegyzés lbn Hayyannak a magyarok 942. évi spanyolországi kalandozásáról szóló tudósításához, Magyar Nyelv 77. (1981) 413-419, A magyar kalandozáskor arab forrásai. In: A honfoglaláskor írott forrásai. Szerk. Kovács László, Veszprémy László. Bp. 1996. 173-180, Újabban fellelt arab források a honfoglaláskori Magyarország viszonyairól. Eletünk 25. (1997: 1.) 84-93, A magyarok elnevezései arab forrásokban. In: Honfoglalás és nyelvészet. Szerk. Kovács László, Veszprémy László. Bp. 1997. 99-103. Munkáival tágabb értelemben azzal a — hozzánk térben nem kifejezetten közeli — földrajzi területtel ismertette meg az olvasót, amely a középkori históriában játszott szerepéhez képest továbbra is alulreprezentált a magyar szakirodalomban. Elter tehát hiánypótló tevékenységet végez, amikor az Ibér-félsziget középkorába viszi vissza az olvasót, egy, a későbbi események szempontjából nagy jelentőségű korszak végére. A hispániai muszlim (mór) uralom 10. századi politikai zenitje a következő század elején véget ért. Az addigi politikai egység, az európai kontinens egyik legfontosabb katonai és kulturális nagyhatalma, a Córdobai Kalifátus 1030-ig tizennégy, egymással és az északi keresztényekkel egyaránt háborúzó rész-emírségnek — az arab mulük al-tawâ'if kifejezésből született műszóval: tóí/anak — adta át a helyét. A másik arab kifejezés ugyanezen politikai egységekre az Elter által is használt duwal al-tawâ'if, azaz 'széttagolt államok' kitétel (35.). Ekkor kezdődik a mór Hispánia hosszú, de megállíthatatlan hanyatlása, melyen az 1091-ben bekövetkező almoravida hódítás, később pedig az ugyancsak berber almohád beavatkozás sem változtatott érdemben, noha látszólag újrarendezte a muszlimok megtépázott sorait. Ám a politikai téren fokozatosan romló helyzet eleinte alig tükröződ tt a félszigeti iszlám kulturális teljesítményén. Jóllehet a keleti arab földrajzi irodalom a 9. századtól a hanyatlás korszakába lép, a Magreb hispánai és szicíliai területén éppen a 11-13. század tekinthető az aranykornak, amelyet olyan kiemelkedő földrajzi írók tevékenységejellemez, mint lbn Hazm, valamint a magyarokról ugyancsak nagy fontosságú információkat közlő al-TJdzri és al-Bakri. Az a tény, hogy részben a 10. századi fénykort kívánták műveikben megőrizni, mit sem kicsinyíti eredményeiket. Ez igaz az új korszak első felében tevékenykedő lbn Hayyänra is, akinek gyermek- és ifjúkora még az egységes muszlim Hispánia idejére esett. Különös jelentősége abban áll, hogy jelenlegi ismereteink szerint a térség muszlim kútfőinek sorában ő szolgáltatja a legtöbb információt a 10. századi magyarságról. így pillanatok alatt más megvilágításba helyezte a nyugati arab világ jelentőségét őstörténetünk kutatásának szempontjából, hiszen egyrészt igazolta, másrészt pontosította és kitöltötte más keleti és nyugati arab, illetve keresztény források utalásait, önmagukban csekély értékű szórványadatait a magyarok hispániai felbukkanásáról. Úgy is fogalmazhatunk,
