Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
480 VESZPRÉMY LÁSZLÓ ami többek között a nemzeti történelmek nyomtatott formáinak az elterjedését eredményezte. Ha Magyarországon is példa nélküli történetírói aktivitást hozott a 15. század második fele, akkor még inkább így volt ez a fejlettebb íráskultúrájú nyugati országokban. Németországban például 1347 és 1517 között mintegy 250 történeti alkotás keletkezett.6 2 A növekedés motorja a történetírói műhelyek decentralizációja volt, több mint 110 helyszínnel. Már kisebb városi közösségek is megalkották saját történelmüket, igaz, jórészt ismert nemzeti és világkrónikákat követtek, hozzátéve azokhoz a helyi családi és egyházi hagyományok sokszor fiktív és anakronisztikus, mindenesetre a helyben élőket rendkívül izgató és érdeklő fejezeteit. A nagyobb városokban párhuzamosan írtak város- és püspökség-történeteket (például Konstanzban, Brémában és másutt), miközben a világi és egyházi források használata is nagy változatosságot mutat. így például Freisingben egy egyházi szerző, Veit Arnpeck nyugodtan használ olyan világi szerzőket, mint Ebran von Wildenberg vagy Füetrer. A távoli vagy kevéssé távoli országok történetei, az arra való hivatkozások bevonulnak a krónikák lapjaira. A már említett Arnpeck „Bajor króniká"-jában,63 mégpedig annak latin változatában megjegyzi, hogy ha valaki Detricusról vagy Attiláról többet akar olvasni, forduljon a „Chronica Hungarorum"-hoz (Lib. I. 20.). Megtudjuk azt is, hogy a nyomtatott „Chronica Hungarorum"-ra gondol, hiszen Thuróczy művét pontosan azonosíthatóan megemlíti. Műve írása során ugyanis ő is szembetalálkozott a dél-német területen élő scheyerni hagyománnyal, miszerint a bajor hercegi sarjak, Arnulf és Werner magyar királyleányokat, Ágnest és Beatrixot veszik nőül, akiket Szeilt Ulrik augsburgi püspök keresztel meg.64 Mindez azonban csacskaság — jegyzi meg Arnpeck, hiszen Arnulfnak nem volt több fia, a magyaroknak pedig csak kapitányai voltak, amint az történetükben olvasható. Egy másik példa sem kevésbé tanulságos. A salzburgi Egyetemi Könyvtárban fennmaradt a Thuróczy-krónika egy példánya,6 5 amelyet a kortárs olvasó egyfelől hiányosnak, másfelől részrehajlónak talált. A korai magyar történelemre, a kalandozásokra vagy éppen Zsigmondra vonatkozóan joggal tartotta igen rövidnek a magyar krónikás fejezeteit. Ezeket éppen Arnpeck krónikájából pótolta, oly módon, hogy a nyomtatott könyvhöz hozzákötötte a kiegészítést (fols. 173r-204r .). A Mátyás-kori részek hiányait pedig úgy egészítette ki, hogy korabeli leveleket és békeszerződéseket másolt be, amelyek így szinte naprakésszé tették a krónikát.6 6 Ebben az eljárásban már a korabeli krónika- és röpirat-irodalomban otthonosan mozgó értelmiségi magatartása érhető tetten, aki 62 Öszefoglalóan 1. Sprandel, R.: Chronisten als Zeitzeugen i. m. 5-24. 63 Veit Arnpeck: Sämtliche Chroniken. Ed. Georg Ledinger. (Quellen und Erörterungen zur bayerischen und deutschen Geschichte, (N. E) Vol. 3. München 1915. (reprint: Aalen 1969.), Lhotsky, A.: Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs i. m. 408—110. 64 Erre 1. Veszprémy László: A scheyerni középkori forráscsoport. Századok 141. (2007) 991-1010. 65 Salzburg, Universitätsbibliothek, M I 451 (Augsburg, 1488). Említi Mályusz Elemér, I. Mályusz Elemér: Történeti feljegyzések Thuróczy krónikájának egyik budapesti példányán. Erdélyi Múzeum (ú. f.) 17. (1946) 115-118.; mikrofilmje az MTA Könyvtárában. 66 Ezt a részt kiadta Franz Martin Meyer: Analecten zur österreichischen Geschichte in XV Jahrhundert. Zeitschrift für die österreichische Gymnasien 31. (1880) 16-20.
