Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
476 VESZPRÉMY LÁSZLÓ Esztergom (Strigonium) említése is a pápáknál 365-ben, ami Martinusnál is megvan. Miként Martinus (illetve folytatói) is tudnak az első tatárjárásnál Béla király mellett Kálmán herceg nevéről, valamint a második tatárjárás tényéről. Attila sírja A Világkrónika magyar, illetve bajor vonatkozásainak vizsgálatakor a német irodalmi párhuzamok bevonását, a korábbi hazai kutatók példáját követve, kezdetben elmulasztottam.3 9 Az összehasonlításból minden ok nélkül kihagyott német nyelvű világkrónikák fontosságára Johannes de Utino vonatkozásában Gisela Kornrumpf hívta fel a figyelmet.40 A német kutatónő a csak újabban kiadott, 1370/1380 körül megszületett Heinrich von München krónikájának kézirataira utalt41 mint a Johannes de Utino világkrónikája kibővítésének egyik lehetséges forrására. A 14. századi rímes világkrónika nagy terjedelemben, eltérő hosszúságú — 30-100 ezer sorra terjedő — szövegvariánsokban, nagyszámú kéziratban maradt ránk.42 A magyar vonatkozásokat illetően a megfigyelés gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen számos ilyen fordulat Heinrichnél is előfordul. Rögtön a 364. évnél Jovianus császárnál, akit már Heinrich is Magyarországról származónak tud, nyilván a Pannónia megjelölést cserélve fel a Magyarországgal. Még érdekesebb, hogy Attila folyóba temetéséről is tud, noha Johannes számos részletét nem látszik ismerni, t.i. készítettek egy erős koporsót aranyból és ezüstből amelybe belehelyezték és vízbe engedték, s mindmáig a világon senki sem tudja, hogy Attila király hova került. (und. machten im von golt einen sarch und von silber, der waz starch, dar ein legten si in und santen in in ein wazzer hin. do von noch niemant waiz ueber all der werlt chraiz, wo ku'nick Ezel ie hin chom\ 84: 47-53.).43 Az eltéréseknek jelen felfogásunk szerint döntő jelentősége lehet a Johannes de Utino-féle 15. századi átdolgozás azonosításában. A jelen eredmények szerint ugyanis Johannes átszerkesztője számos ponton olyan többlet információkat helyezett el, amelyek nagy valószínűséggel a hazai hun-hagyomány, illetve a hazai németség humanista eredetmítoszának ismeretével magyar ázhatóak.44 39 Veszprémy, L.\ Martin von Troppau in der ungarischen Historiographie des Mittelalters i. m. 225-237., bővebben magyarul 1. Veszprémy L:. Troppaui Márton i. m. 978-985. 40 Gisela Kornrumpf: Die „Weltchronik" Heinrichs von Mügeln. Zu Uberlieferung und Wirkung. In: Festschrift für Ingo Reiffenstein. Eds. Peter K. Stein, Andreas Weiss, Gerold Hayer. Göppingen 1988. 507-508. 41 Die Weltchronik Heinrichs von München i. m. — A Krisztus születése előtti időszak szövege megjelent már 1998-ban. A Krisztus születése utáni rész II. Frigyes császár koráig terjed, s 18 ezer verssorból áll. 42 Vö. Paul Gichtel: Die Weltchronik Heinrich von München in der Runkelsteiner Handschrift des Heinz Sentlinger. München 1937. 43 Áttekinti a változatokat Massmann, 1. Der keiser und der kunige buoch oder die sogenannte Kaiserchronik. Ed. Hans Ferdinand Massmann. Quedlinburg-Leipzig 1854. 956. — Heinrich von München bécsi kéziratában olvasható változat: ÖNB Cod. lat. 9470 412rb -417v a , (415r ), itt csak a kiadást idéztük: Heinrich von München (84: 47-53.) i. m. 395. 44 Erre 1. Simonis de Kéza, Gesta Hungarorum. Ed. L. Veszprémy. Transi, by Frank Schaer, with a study by Jenő Szűcs. (Central European Medieval Texts). Bp.-New York 1999. jegyzetei és Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Bp. 1996. 423-427.
