Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Egy későközépkori világkrónika a Mátyás-kori historiográfiában. Johannes de Utino latin nyelvű krónikájának hazai recepciója
KÉSŐ KÖZÉPKORI VILÁGKRÓNIKA A MÁTYÁS-KORI HISTORIOGRÁFIÁBAN 475 történt, jóllehet ezek az apró részletek Martinusnál hiányoznak. Különösen érdekesek az Attila-történethez fűzött megjegyzései, annál is inkább, mivel a hun-magyar azonosságot nem szövi be a történetbe, attól eltekintve, hogy egyszer Ungari helyett Hunust ír, illetve Attilát egy helyütt magyar királynak mondja (pápák, 444. év). Ez azonban, mint látni fogjuk, a német krónikás hagyományból származó szóhasználat eredménye, ahol a hunok országát már a 13. században Ungeren-nek fordították, miként a Kaiserchronik is magától értetődően használja az Unger - Hűne fogalompárt.36 A hun-történettel kapcsolatba hozható példák közé tartozik, hogy 410-nél Honoriusról tudni véli, hogy lányát Attila vette el, ami pedig csak a magyar krónikás kitalálása, és a nyugati forrásokban Attila felesége sohasem fordul elő a császár leányaként.3 7 Történetileg tudjuk, hogy Honoria Constantius leánya volt. 424-ben arról ír, hogy Attila testvérének, Budának fejét vette. Itt a „Buda" névforma vonhatja magára figyelmünket, mivel a név magyar változatát, a „Budá"-t használja az egyébként szokásos „Bleda" vagy „Bela" helyett. 442-ben pedig tudni véli, hogy Attilát ezüst és arany (koporsóban) a Szerémségben alámerítve temették el, s beleszövi Attila városának a — Nibelungen-anyaggal bővült — magyar-német hagyományban ismert Etzilburg nevét is, a mellette lefolyt ütközetet „Krimhild csatájá"-nak nevezi. Megfogalmazása nyugodtan tekinthető a 14. századi krónikaszerkesztés egyik mondata parafrázisának: „Sicambriae [...] est praelium Crumhelt". Magyarázatot igényel, hogy Martinusszal, és a mérvadó történetírókkal szemben, a Lech-mezei csatát miért teszi Konrád uralkodásának idejére, 912-höz? Ez látszólag egyezni látszik a magyarországi hagyománnyal, hiszen Anonymus és Kézai is Konrád nevével kapcsolják össze a magyarok vereségét. Ugyanakkor emlékeznünk kell arra, hogy magában a német történeti hagyományban is múltja van a csata és Konrád neve összekapcsolásának, ami aztán a magyar forrásokkal dolgozó Paolino da Venezia világkrónikájába is bekerül. Frohne egyébként valószínűsíti,38 hogy Johannes de Utino hasznosította Paolino kortárs művét, ám mivel a „pápa-császár történet" egy évszázaddal későbbi, magyarázatunkból e lehetőséget nyugodtan kihagyhatjuk. Érdemes megemlíteni, hogy a pápákról szóló részben 1281-ben Károly Róbert leszármazását világítja meg, majd 1294-ben Magyarországra küldéséről, 1390-ben Kis Károly koronázásáról tesz említést. Szent Erzsébet rövid említése 1226-nál azért nem izgalmas, mert az Martinusnál is előfordul. Ide sorolható 36 Deutsche Kaiserchronik. Ed. Edward Schröder. Monumenta Germaniae Historica. Deutsche Chroniken. Vol. 1.1 Hannover. 1892. (reprint: 1984.) 15544-15546, 15599-15603, 16330-16335. sorok (Radek Tündének köszönöm az adatokat). 37 Anno 410, Honorius: „ [...] Honorius, cuius fïliam Athila rex Hunorum duxit in uxorem", 1. még Jennifer Williams: Etzel der riche. (Europäische Hochschulschriften R. 1. vol. 364.). Bern-Frankfurt-Las Vegas 1981. 259. — Heinrich von München Martianus lánytestvéréről tud, akit szerinte valóban el is vett (84. fejezet): „auch sagt mir daz mœr,/ daz Ezel einez tages sant/ gen Rom in daz lant/ und enpot dem kayser [Martian] also,/ daz er im ga.h aldo/ sein swester zu einem weib/ oder er naam im den leib/ und zufucrt im sein reich./ ditz under stu°nd vil pilleich/ got, wan er ez räch" — Die Weltchronik Heinrichs von München. Neue Ee. Eds. Frank Shaw, Johannes Fournier, Kurt Gärtner. (Deutsche Texte des Mittelalters, Bd. 88.) Berlin 2008. 20-29. sorok. 38 Frohne, R.: Die Historienbibel des Johannes von Udine i. m. 46-47.
