Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
42 KONRÁD MIKLÓS zás erejének [...] csak úgy tudnak ellentállni — magyarázta 1911-ben Weiszburg Gyula az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület felolvasó-estélyén —, ha bizonyos kimagasló tulajdonokban kiválóbbnak tartják magukat környezetüknél, különben az uralkodó többségtől nyomtalanul fölszívatnak." Márpedig egy olyan történelmi helyzetben, ahol az elvallástalanodás, vélte Weiszburg, ledöntötte „az asszimiláció ellen fennállott vallási gátakat", a zsidóságban hagyományosan élő „kiválóság hitének elenyészte" magát a zsidóság fennmaradását veszélyeztette.24 7 E kiválóságtudat felkeltésének eszköze a jótékonyságban megnyilvánuló zsidó erényességének és nemesszívúségének, illetve a zsidóság géniuszának, vagyis eredendő kultúrhajlamának és kulturális teljesítményének a hangsúlyozása volt.24 8 Weiszburg Gyula megfogalmazásában: „A szellemi élet megnyilatkozásainak óriási területén lépten-nyomon a zsidó géniusz alkotásaival kell találkozniuk. [...] Az egész kultúra, talán a legfiatalabb hajtásától, a tudománytól eltekintve, annyira telítve van régi zsidó elemekkel, hogy ha azokat a kultúra organizmusától kiválasztanák, csak roncs, csak torz maradna. [...] Hölgyeim és Uraim. A faji gőg megvetendő, a faji büszkeség csak termékenyítő."24 9 A gondolat csábító erejéről tanúskodik, hogy megjelent azoknál is, akik amúgy határozottan elítélték az antiszemitizmus főfegyverének minősített faji elméleteket. Míg egy 1891 márciusában írt cikkében Palágyi Menyhért kikelt a zsidók iránti gyűlöletet a „race fogalmával" szentesítő áltudományos teóriák ellen,250 egy pár hónappal későbbi írásában arról értekezett, hogy a „zsidó vérbe" átment „művelődési ösztön" a zsidók immár „szorosan vérbeli tulajdonsága". A neves filozófus és irodalomtörténész összegzésében: „Más fajokban a kultúrhajlam gyakran csak valamelyes beléoltott vágynak tűnhetik föl, de a zsidónál elementáris szenvedély, mely lényének gyökeréből tör elő."25 1 A zsidóság faji kvalitásainak dicsőítése óhatatlanul magával vonta a faji magasabbrendűség gondolatát. „A zsidó — írta az Egyenlőség 1902-ben —, az ő háromezer évesnél idősebb kultúrájával, e kultúra elöröklésével kétségtelenül fölötte áll minden más fajnak."25 2 A faji terminológia azonban nem csupán egy kapóra jött eszköztár volt, a neológ értelmiség identitáspolitikájának szolgálatába állított retorikai truváj. Annak az ismételt hangsúlyozása, hogy az érdemeik révén maguknak dicsőséget szerzett konvertiták ezen érdemeiket zsidóságuk eredendő erényeinek tudhatták be,25 3 nem csak a zsidók pozitív (ön)képét volt hivatott szolgálni, kifeje-247 £)r \\reis z bu r g Gyula: A zsidó faj kultúrértéke. In: Cultur-Almanach 1911-12. Szerk. Dr. Hevesi Simon. Bp., Országos Magy. Izraelita Közművelődési Egyesület, 1912. 6-7. 248 E zsidó „vonások" hangsúlyozása persze integrációs célt is szolgált, vagyis a többségi társadalmat volt hivatva meggyőzni a zsidók érdemeiről. A jótékonyság gyakorlásában kifejeződő zsidó emberszeretet gondolatának ideológiai felhasználásáról 1. Konrád Miklós: Zsidó jótékonyság és asszimiláció a századfordulón. Történelmi Szemle 43. (2001) 257-285. 249 £),. Weiszburg Gy.: A zsidó faj kultúrértéke i. m. 9., 15. 250 Palágyi M.: A „race" i. m. 3. 251 Palágyi Menyhért: A zsidó nő a közművelődésben. Egyenlőség, 1891. okt. 2. Ünnepi melléklet. 4. 252 Br. J.\ A zsidóság és a társadalom. Egyenlőség, 1902. aug. 3. 3. A zsidó népfaj „nagyobb fejlettségű" szellemi kapacitásainak vulgárdarwinista magyarázatát adja Dr. Pályi Ede: Nemzetiség és zsidó szellem. Egyenlőség, 1892. szept. 16. 4-5. 253 L. Kardos Albert: A magyar zsidóság nemzeti hivatása, Bp., Pallas, 1892. 18.; Sz. M. : Helfy Ignácz i. m. 7.