Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS 43 zése is volt egyben a zsidóság esszencialista, és ebbéli minőségében a kitérést felülíró felfogásának. Amint a neológ felekezeti kiadványokban fellelhető „zsidó ész", „zsidó érzés", „zsidó jellem", „zsidó néplélek", „zsidó vér" stb. kifejezések rekurrens használata tanúsítja, a neológ értelmiség is hitt, vagy legalább is hajlamos volt hinni egyfajta, a zsidók jellemét és viselkedését eredendően, akár akaratuktól függetlenül alakító zsidó esszencia létében. A jelenség nem meglepő. Az etnikumok esszencialista percepciója egyfelől bele volt kódolva az áltudományos fajelméletekbe, másfelől többé-kevésbé óhatatlan velejárója volt a modern nacionalizmusnak.25 4 Az európai s azon belül magyar kultúrába integrálódott neológ értelmiség ekképpen természetszerűen osztozott e percepcióban a nem zsidó értelmiség egyre növekvő részével, annál is inkább, hogy ha a terminológia új volt, a „zsidó" lényegi „zsidóságának" megmásíthatatlanságába vetett hit jóval a faji nyelvezet elterjedése előtt megjelent, úgy zsidó,255 mint nem zsidó részről.25 6 Ami a kitért zsidókat illeti, ez az esszencialista nézet a dualizmuskori neológ értelmiség körében legegyértelműbben Heinrich Heine kapcsán jutott kifejezésre. Nem véletlenül. A zsidók történetét átfogó monumentális művének 1870-ben megjelent XI. kötetében Heinrich Graetz egy külön fejezetet szentelt Börne és Heine alakjának.257 Graetz művének indíttatása ideológiai volt, célja az akkulturált és szekularizált középosztály mindinkább ingatag zsidó önazonosságának a megerősítése volt. Művében a zsidóság egy múltját és jellemét tekintve különálló, kulturális jelentőségében kimagasló nép szenvedéssel átitatott történeteként jelent meg, bemutatása a zsidó néphez való tartozás tudatát és érzetét volt hivatott táplálni olvasóiban. Graetznél a zsidó nép történelmi folytonossága a zsidó Volksseele-bői, a zsidó népiélekből fakadt. Szemléletében mindegy volt, hogy Börne és Heine kitért, illetve hogy kitérésük után miként 254 Steven E. Aschheim: German History and German Jewry: Boundaries, Junctions and Interdependence. In: Leo Baeck Institute Year Book 43. (1998) 315-322. 255 Katz, J.: Exclusiveness and Tolerance i. m. 140-142., 146-147. 256 A 15-17. századi Spanyolországra 1. Yosef Hayim Yerushalmi: Assimilation and Racial Anti-Semitism: The Iberian and the German Models. The Leo Baeck Memorial Lecture, no. 2(i New York, Leo Baeck Institute, 1982. A 18. századi Németországra: Endelman, T. M.: Conversion as a Response to Antisemitism i. m. 76-77.; Christopher Clark: The Politics of Conversion: Missionary Protestantism and the Jews in Prussia, 1728-1941. Oxford, Oxford University Press, 1995.; Elisheva Carlebach: Divided Souls: Converts from Judaism in Germany, 1550-1750. New Haven, Yale University Press, 2001.; Deborah Hertz: How Jews Became Germans: The History of Conversion and Assimilation in Berlin. New Haven-London, Yale University Press, 2007. Ami Magyarországot illeti, a zsidók esszencialista percepciója legegyértelműbben éppen abban a már reformkorban elterjedt vélekedésben érhető tetten, amely szerint a kitérés mit sem változtatott — mert nem is változtathatott — a zsidók jellemén: „Nem egy tiszteletre méltó zsidó létezik, megengedem — jegyezte fel Széchenyi István naplójába —; de általában véve a legtöbb zsidóban van valami átkozott keverék, mely más fajtákban nem létezik - és melyet belőlük nem irthatnak ki. Több évvel ezelőtt gr. Károlyi István a Mátra táján hurcoltatván egy becsületes magyar Vorspontos által, véletlenül azt tudakolá ettől, kié volna Debrő. »Hát nem tudja az úr: a zsidóé«, az vala a felelet, mert mint ismeretes, akkor ezen ingatlant Ullmann Móric bírta árendába vagy inkább zálogul; ki már akkor átesett a keresztelési ceremónián; mihez képest a fennhozott gróf azt jegyzé meg, hiszen nem zsidó többé, mert megkeresztelték - mire a Vorspontos ily trumphfal válaszolt: »Az ördög nem kereszteli ki abból a zsidót.«" Idézi Siklóssy László: A régi Budapest erkölcse. Bp., Osiris, 2002. 409. 257 Heinrich Graetz: Geschichte der Juden: von den ältesten Zeiten bis auf die Gegenwart. Bd. 11, Geschichte der Juden vom Beginn der Mendelssohn'schen Zeit (1750) bis in die neueste Zeit (1848). Leipzig, Oskar Leiner, 1870. 368-407.
