Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
VALLÁSVÁLTÁS ÉS IDENTITÁS 41 kat.24 3 Legelterjedtebb használatában, Fényes Elektől Balogh Pálig egyszerűen a „nép" szó szinonimájaként szolgált,24 4 faji karakteren a kortársak leggyakrabban egy adott nép sajátosnak vélt vonásait értették. Az etnikum értelmében használt fajiságnak a zsidókra vonatkoztatása elvileg persze problematikus volt, lévén, hogy az emancipáció közmegegyezéses alapja a zsidóság kizárólagosan felekezetiségre redukált meghatározása volt. Ám csupán elvileg, hiszen még a liberális politikai elit is rendre hangot adott e definícióval szöges ellentétben álló véleményének. „Az izraelita népességnél", szögezte le Trefort Ágoston 1874-ben, „a népfaj a vallással azonos".24 5 Maga Tisza Kálmán sem volt más véleményen: „Az izraelitáktól mind azt, hogy felekezetet tegyenek, mint azt, hogy faj legyenek, megtagadni csak még sem lehet — jelentette ki a képviselőházban 1881-ben —, mert képviselnek úgy fajt, mint a hogy képviselnek hitfelekezetet."24 6 A faji nyelvezet tehát a modern antiszemitizmus ellenére többnyire ártalmatlan volt a zsidókra nézve, Magyarországon még inkább, mint másutt, hiszen a zsidók és a nemzetiségek elmagyarosodását szorgalmazó politikai hatalom értelemszerűen nem oszthatta és nem is osztotta a faji karakter megmásíthatatlan jellegét bizonygató, vagyis az asszimilációnak még a lehetőségét is tagadó elméleteket. Ami a neológ értelmiséget illeti, ha a modern antiszemitizmus elleni reakció maga után vonta a zsidó fajiság gondolatának elvetését, ennek elfogadására, sőt hirdetésére is megvolt a maga oka - a tény, hogy jóval inkább tette ez utóbbit arra utal, hogy a faji antiszemitizmusban a zsidók zöme a dualizmus utolsó évtizedeiben még nem látott végzetes veszélyt. Legyen szó akár „zsidó törzsről", akár „zsidó fajról", e megfogalmazások lehetőséget nyújtottak az asszimiláció ideológiája szerint nem létező etnikai közösségérzés kifejezésére. A faji nyelvezet magától adódott azoknak az érzelmeknek a megnevezésére, amelyek a vallásgyakorlat és a vallásos hit alábbhagyása, illetve akár a kitérés után is a zsidósághoz kötötték az akkulturált zsidókat. Illetve köthették. A neológ értelmiség zöme nemcsak elfogadta a zsidóság faji értelmezését, identitáspolitikájának egyik alapvető elemévé tette. A zsidó faj magasztalása a századfordulón központi szerepet játszott abbéli törekvésében, hogy megerősítse, illetve felébressze a középosztály zsidó öntudatát. A vallástól már jelentős mértékben elidegenedett, sőt ezt valamelyest a „gettózsidóság" obskurantizmusával asszociáló művelt középosztályt a neológ értelmiség részben a zsidóság faji kvalitásainak hirdetésével vélte megerősíthetni zsidóságában, illetve visszatéríthetni zsidóságához. Az okfejtés fényévekre volt a hagyományos asszimilációs diskurzustól. „A nagy, egységes néptömeg között elszórt kisebbségek a tömegvon-243 Beksics Gusztáv. A magyar politika új alapjai. Kapcsolatban a magyar faj terjeszkedő képességével és a földbirtokviszonyokkal. Bp., Athenaeum, 1899. 57. 244 1 84 7-ben Fényes a zsidókat a népfajok közé sorolta, bár a zsidók, mint népfaj kategória alatti rövid ismertetésében úgy vélte, „kölönös népet" nem alkotnak, mivel „csak üldözött vallásuk miatt váltak külön". Fényes Elek: Magyarország leírása. I—II. köt. Pest, Beimel, 1847.1. köt. 25., 32. Balogh, aki vegyesen használta a „népfaj', illetve a „fajnép" kifejezést, a zsidókat, pontosabban az izraelitákat, a hivatalos meghatározást követve csupán felekezetnek tekintette. Balogh Pál: A népfajok Magyarországon. Bp., Kiadja a M. Kir. Vallás- És Közoktatásügyi Ministerium, 1902. 245 Képviselőházi Napló 1872-1875. XI. köt. Bp., Magyar Királyi Államnyomda, 1874. 231. 246 Képviselőházi Napló 1878-1881. XVII. köt. Bp., Pesti Könyvnyomda Rt., 1881. 276.
