Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez
444 SIMON ZSOLT hátterében. A legkirívóbb ilyen eset talán az eszéki verdéé, ugyanis a település nem volt királyi tulajdonban, a külföldi egyetemeken tanuló eszékiek száma alapján (legfeljebb heten lehettek) a település középkori magyarországi városhálózat legalsó, hatodik hierarchikus szintjének is csak az aljára sorolható be, igaz, mellette vezetett az ország egyik legfontosabb hadiútja.4 6 Eszék példája azért is elgondolkodtató, mert a közelében több jóval fontosabb település volt, amelyek közül Szalánkemén ráadásul a királyé volt, de bizonyára a távolabb fekvő, de sokkal jelentősebb Temesvár is megfelelőbb választás lett volna.4 6 Tudjuk azonban, hogy az eszéki pénzverde felállítására engedélyt kapó személyek közül Keserű Mihály boszniai püspöki méltósága mellett 1509. és 1519. között még királyi titkár is volt,4 7 míg Szerecsen János az udvari nemesség legbefolyásosabb rétegéhez tartozott,4 8 így minden bizonnyal a királyi udvar e két fontos szereplője is számottevően befolyásolta az új verde helyének a kiválasztását. Kassán hasonló eset játszódott le, ott 1521-ben Szatmári György lépett fel annak érdekében, hogy ott verjenek ezüstpénzeket. A nova moneta verésének megszüntetése A csökkentett ezüstartalmú nova moneta bevezetését a lakosság ellenkezéssel fogadta. Több városban nem is fogadták el az új pénzt, így már 1522. január 18. előtt Pozsonyban, 1523. január 30. előtt Szebenben és Besztercén, ezért ezen városok lakóira rá kellett parancsolni, hogy a következőkben ezt ne merészeljék tenni.4 9 A pénzreformot Nagyszombati Márton is kritizálta az 1522. második felében írt és 1523. őszén kinyomtatott, Magyarország főuraihoz című művében, igaz, csak burkoltan, amikor az eszményi állapotokat egyebek mellett úgy jellemezte, hogy „nem fogy a pénzben a fém, súlya sem lesz kevesebb".5 0 A reformmal kortárs krónikaírók is elítélőleg említik a pénzújítást: a Memoria rerum című műben 1521-nél azt olvashatjuk, hogy „kezdínek valami rézpénzt verni Magyarországban, ki az országnak igen nagy kárára 45 Kubinyi A.: A középkori magyarországi városhálózat i. m. 62., 64. (1. ábra), Korai magyar történeti lexikon. (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál, Makk Ferenc. Bp. 1994. 199. (Eszék szócikk), Glaser Lajos: A Dunántúl középkori úthálózata. Századok 63-64. (1929-1930) a 160. és 161. old-ak közötti térkép. 46 Az Eszék környéki fontosabb települések (zárójelben az onnan külföldi egyetemre beiratkozó diákok számával): Pécs (64), Kamonc (29), Újlak (20), Szalánkemén (18), Futak (13), Bács, Apáti (11-11), Hagymás (10), Szond (9), Kő (8). Temesvárról 40 diák tanult külföldön, 1. Kubinyi A.: A középkori magyarországi városhálózat i. m. 64. (1. ábra), 74-76. 47 Magyar Katolikus Lexikon VI. Főszerk. Diós István, szerk. Viczián János. Bp. 2001. 708. (Keserű Mihály szócikk), Bónis György. A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp. 1971. 319. 48 Kubinyi András: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa. (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén.) Századok 135. (2001) 350. 49 Appendix ad catalogum numorum Hungáriáé ac Transilvaniae instituti nationalis Széchényiani. Pesthini 1810. 239-240., DF 246 151., 247 722., 247 728. (az utóbbi két oklevél regesztáját 1. Berger, A.: Urkunden-Regesten i. m. I. 772., 780. sz.). — 1522. június 3-án Bátori Istvánnak ismét parancsot kellett adnia Pozsonynak, hogy az új pénzt fogadják el, mivel, mint írta, „monetas Hungaricales denuo cusi ceptas recipere nolietis et difficulateritis" — DF 241 225. (Regesztáját 1. Thallóczy L.: A kamara haszna i. m. 209.). 50 Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. A válogatás, a szöveggondozás és a jegyz. Klaniczay Tibor munkája. (Magyar Remekírók) Bp. 1982. 321. (Majtényi Árpád fordítása.) Az írás és kiadás idejére 1. Gerézdi Rábán: Nagyszombati Márton. Irodalomtörténeti Közlemények 62. (1958) 123-124., 126.
