Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez
A ZÁGRÁBI PÉNZVERDE 1525. ÉVI SZÁMADÁSA 443 járó személyek száma alapján megbecsülhető — gazdasági erő tekintetében is a legfontosabb településeken kapott elhelyezést.4 1 Ez több tekintetben is elősegítette a pénzverést, mivel ezekben a városokban könnyebben lehetett hozzájutni a szükséges ezüsthöz, egyéb nyersanyagokhoz és személyzethez is, de a kibocsátott érméket is egyszerűbb volt szétteríteni a lakosság körében. A kincstár ugyanakkor a királyság területén egyenletesen igyekezett elhelyezni a verdéket, mert ez a pénzreform hatékonyságát, egyben a kincstár hasznát növelte és annak gyorsabb megvalósulását eredményezte. Ideális esetben ugyanis akkor zavarták volna a legkevésbé egymás tevékenységét a kamarák, ha azonos felületű területek közepén működtek volna, mert így tudtak volna a legkönnyebben és a legnagyobb arányban kapcsolatba lépni az ezüstjüket nova monetaert beszolgáltató személyekkel, így tudták volna ezüstszükségletüket a legjobban beszerezni és a kibocsátott érméket forgalomba juttatni. Ez az eset nem állt fent, hiszen Magyarország vármegyéinek különbözött a népsűrűsége, így az egyes kamarák körzetének is bizonyára eltérő volt a népsűrűsége, az ezekben a körzetekben lakóknak a tulajdonukban levő ezüstmennyiség sem lehetett azonos, és a kamara személyzetének erélyétől függően talán a nemesfém beszolgáltatásának a mértéke is különbözött. A fentebbi ismérvek egyébként általában más kincstári intézmények esetében is megfigyelhetők, főleg a huszad- és harmincad-hivataloknál, a sókamarák esetében már kevésbé, mivel ezekből sokkal több volt az országban.42 A pénzverdéknek helyet adó helységek történetét tanulmányozva végül észrevehető, hogy általában olyan településekre esett a választás, ahol a pénzverésnek hagyománya volt, igaz, néhány esetben e hagyomány már több mint egy évszázada megszakadt. Természetesen egyéb, ma már nehezen kideríthető egyedi és szubjektív tényezők is közrejátszhattak a verdehelyek kiválasztásában. így Fugger Jakab 1525. július 20-i levele szerint a király és a kincstartó sok úrnak kegyből engedte meg, hogy pénzt verjenek, más személyeknek azért, mert az uralkodó tartozott nekik.4 -1 Ezt egyébként a pénzverésről fentebb leírtak is alátámasztják. Egy ismeretlen személy 1524. január 1-én Várdai Ferenc erdélyi püspöknek címzett levele szerint csak ott volt szabad pénzt verni, ahol ezt a Fuggerek akarták.4 4 Ismerve a Fuggerek gazdasági erejét és kiemelkedő szerepét az ország nemesfémbányászatában és pénzverésében, szavuk valóban döntő lehetett a pénzverés helyének kiválasztásában. Bizonyára ilyen egyedi és szubjektív tényezők is állhattak az általános tendenciába nem teljesen illő verdealapítások 41 A centralitáspontok kiszámításmódjára és értékeire 1. Kubinyi András: Városhálózat a késő középkori Kárpát-medencében. In: Bártfától Pozsonyig. Városok a 13-17. században. Szerk. Csukovits Enikő, Lengyel Tünde. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 35.) Bp. 2005. 19-23., 30., Varga Szabolcs: Zágráb szerepe a magyarországi városhálózatban a késő középkorban. Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv 3. (2008) 263. Az egyetemisták számára és ennek összefüggésére a település gazdasági fontosságával 1. Kubinyi András: A középkori magyarországi városhálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdéséhez. Településtudományi Közlemények 23. (1971) 60., 74-76. 42 A huszadokra és harmincadokra 1. Simon Zsolt: A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején. Századok 140. (2006) 816-820., a sókamarákra 1. Kubinyi András: Königliches Salzmonopol und die Städte des Königreichs Ungarn im Mittelalter. In: Stadt und Salz. Hrsg. von Wilhelm Rausch. Linz 1988. 213-232., Draskóczy István: A sóigazgatás 1397. esztendei reformjáról. In: Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Szerk. Erdei Gyöngyi, Nagy Balázs. Bp. 2004. 285-293. 43 Marczali Henrik: Regesták a külföldi levéltárakból. Történelmi Tár 1878. 455. 44 nullibi sit licitum excutere monetam, nisi ubi ipsi Euchari volunt — MZsO V/l. 146.
