Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez
442 SIMON ZSOLT ges módon Magyarországon kívül is vertek noua monetat, éspedig Boroszlón és Schweidnitz-ben (Swidnica),36 de az 1526: 35. tc. alapján, amely szerint Csehországban, Sziléziában és Morvaországban a rézpénzeket szabadon verték (monetae cuprae libere cudebantur), lehetséges, hogy még más külhoni településeken is.37 Az említett pénzverdéken kívül még engedély nélkül is vertek érméket. Az 1523. áprilisi országgyűlésen intézkedést hoztak azokról, akik a király tudta és engedélye nélkül verettek pénzt, és ugyanott el is tiltottak mindenkit a pénzveréstől; az utóbbi határozat nyilván csak azokra vonatkozott, akiknek erre nem volt uralkodói jóváhagyásuk.3 8 Az 1525. májusában, illetve júniusában Rákoson, illetve Hatvanban megtartott diéta szerint — amelyeknek a végzéseit az uralkodó végül nem fogadta el — a rézpénzt nemcsak a király engedelméből, hanem „saját vakmerőségből" {propria eorum temeritate) is verettek.39 Egy keltezetlen hamispénzverő-jegyzék alapján elképzelhető, hogy Szlavóniában is vertek hamis nova monetat. Az iratot mi 1525. és 1527. közöttre datáljuk, ugyanis a lajstrom egyfelől a Batthyány család levéltárában maradt fent, így bizonyára Batthyány Ferenc 1525-ben kezdődő bánságának ideje alatt keletkezett, másfelől említi az 1527-ben elhalálozott Frangepán Kristófot.4 0 A jegyzék ugyan nem árulja el, hogy hol működött a verde, de a pénzhamisítóknak a lakó- vagy származási helye alapján ítélve — Zvecsaj, Velike, Megyericse, Labaco (?) és „Ivanics mellett" (prope Iwanycz); egyikük körösi adminisztrátor volt (administrator Crisii) — aligha lehet kérdéses, hogy valahol Szlavóniában vagy attól nem messze tevékenykedett. A műhely nem volt elhanyagolható méretű, mivel 11 személy dolgozott ott, akik között volt egy vasmetszo (excisis [?] fern), két kovács, egy ötvös és egy deák (literátus - ő Frangepán Kristóf írnoka volt), a verde élén pedig a pénzverők mestere (magister super omnes cusores) állt. A pénzreformra vonatkozó források összegyűjtése után megkíséreltük megtalálni az új dénár-verdéknek otthont adó települések közös jellemzőit, tehát kideríteni azokat a szempontokat, amelyek ezen helységek kiválasztásánál közrejátszhattak. A települések jogi helyzetét tekintve majdnem mindig szabad királyi városba telepítették a verdéket, nyilvánvalóan abból a megfontolásból, mert így a központi hatalom jobban tudta befolyásolni — segítem, ellenőrizni és ü-ányítani -— a verde működését. A verdék zöme az ország legjelentősebb központi helyein és — a külföldi egyetemekre Hain Gáspár Lőcsei Krónikája. Kiadták Bal Jeromos, Förster Jenő, Kaufmann Aurél. Lőcse 1910-1913. 20. — Arra, hogy az 1537. előtti eseményekre Hain forrása Sperfogel volt, 1. uo. vii. A „Czinderling" kifejezés, amelyet Sperfogel „tschinderling"-ként írt, amely utóbbi formában a 15. században az osztrák tartományokban a rossz pénzre használtak, a nova monetat jelöli, !.. Ratkos, P: Die Entwertung i. m. 55. (80. sz. jegyz.). 36 Pohl, A.: Münzzeichen i. m. 136-137. tábla. (1524., 1525.) Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 137-138., Pohl, A.: Die Münzstätte Preßburg i. m. 92. (35. sz. jegyz.). 37 CJH 850., Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 138. 38 CJH 808., 820. (3., 40. tc.) 39 CJH 832. (21-22. tc.), Vestigia comitiorum apud Hungaros. Ed. Martinus Georgius Kovachich. Budae 1790. 605. (22. tc.), Supplementum ad Vestigia comitiorum apud Hungaros. Tomus III. Budae 1801. 38. (23. tc.) 40 L. a 3. számú mellékletet. — A Magyar Országos Levéltár digitális adatbázisában (A középkori Magyarország digitális levéltára. Digital Archives of Mediaeval Hungary. DL-DF 4.3. Szerk. Rácz György. DVD ROM. Bp. 2008.) az irat 1510 és 1526 közöttre van datálva.
