Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez
A ZÁGRÁBI PÉNZVERDE 1525. ÉVI SZÁMADÁSA 441 Legkésőbb 1524-ben Besztercebányán is üzembe állítottak egy verdét, amely — esetleg kisebb megszakításokkal — 1526-ig, de még később is működött. Elképzelhető, hogy ez a műhelyt már 1523-ban lérehozták, az első biztos adat azonban csak 1525. július 2-ról ismeretes.3 2 1524. őszén majdnem egyidőben három pénzverő létesítéséről döntöttek. Minden jel szerint október 27-én határozták el a zágrábi kamara felállítását, ezt részletesebben az alábbiakban fogjuk bemutatni. Ugyanazon nap II. Lajos Keserű Mihály boszniai püspöknek és Szerecsen János királyi kamarásnak engedte meg, hogy Eszéken pénzverdét (officina cusoria) állítsanak fel és ott az oklevél keltétől számítva egy éven keresztül új pénzt veressenek, avégett, hogy az uralkodó a Jajcára és a többi horvátországi várra költendő kiadásainak terhén valamelyest könnyítsen és hogy a püspök a maga határszéli várait megerősíthesse.3 3 Az eszéki pénzverésre nem találtunk további adatokat, így lehetséges, hogy az végül is nem indult meg. Az Eszékre vonatkozó engedély kibocsátása után néhány nappal, november 1-én II. Lajos arról értesítette Pozsony elöljáróit, hogy ott új pénzt fog veretni és utasította őket, hogy a kincstartó által a pénzverő élére állított prefektusoknak (Nicolaus Pythys és Iacobus Fysser) jelöljenek ki egy pénzverésre alkalmas házat, a költségükre adjanak nekik fát az erdőkből és mindenben segítsék őket. November 11-én Werbőczy István is írt a városnak, hogy támogassák az említett személyeket, akik ott pénzt fognak veretni. 1525. január 14-én II. Lajos arra utasította mái- a várost, hogy az új kincstartó, Thurzó Elek embereit segítsék a pénzverőkamara elfoglalásában, 1525. február 6-án pedig már Nicolaus Pithis de Florencia alias prefectus által a pénzverőkamara alkalmazottainak (Blasius Prosch magister nionetarum, Hermannus probator) a pénzverésre kiadott „bizonyos számú" ezüstmárkákat említik.34 Konrád Sperfogel naplójában azt írta, hogy Lőcsén is vertek új érmét, de erre vonatkozóan sem egyéb forrást, sem ott vert nova monetat nem ismerünk.3 5 Különle-Szerk. Kovács Gyöngyi. Bp. 2004. 572., Szőke Mátyás: Adatok a középkori Visegrád történetéhez és helyrajzához. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Szerk. Selmeczi László, Fodor István. Bp. 1985. 295-299. alapján. A középkori visegrádi pénzforgalom és pénzverés történetének megírásán Tóth Csaba dolgozik, akinek ezúton is meg szeretném köszönni, hogy az itt idézett munkákra felhívta a Figyelmemet. 32 Ratkos, P.: Die Entwertung i. m. 44^45., 46., 49-51. 33 DL 24 004. (Egyszerű 18-19. századi másolata: DL 26 316. A Kaprinay-gyűjteményben is megvan az oklevél másolata: Catalogus Manuscriptorum Bibliothecae Regiae Scientiarum Universitatis Budapestinensis. Tom. II. Pars III. Catalogus collectionis Kaprinavanae et supplementa. Budapestini 1907. 217.). Kiadásait 1. Josephus Koller: História episcopatus Quinqueeclesiarum. Tomus V Posonii et Pestini 1801. 79-80., Schönvisner, S.: Notitia i. m. 337-338., Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. Az oklevéltárat szerk. Horváth Sándor. (Codex diplomaticus partium regno Hungáriáé adnexarum / Magyaroszág melléktartományainak oklevéltára. 4. Banatus Castrum et oppidum Jajcza. Monumonta Hungáriáé Historica. Diplomataria / Magyar Történelmi Emlékek. Első osztály: Okmánytárak 40.) Bp. 1915. 308-309., vö. Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 136. 34 Ortvay Tivadar: Pozsony város története II/2. Pozsony 1898. 494^96Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 135-136., Artúr Pohl: Die Münzstätte Preßburg im Mittelalter. Südost-Forschungen 24. (1965) 91-94., 102., Pohl, A.: Münzzeichen i. m. 137., 139. tábla. A felhasznált okleveleket 1. 1524. nov. 1.: moneta, que passim in hoc regno cudetur — DF 241 268-241 269., Thallóczy Lajos: A kamara haszna (lucrum camerae) története, kapcsolatban a magyar adó- és pénzügy fejlődésével. Bp. 1879. 209-210. (1524. nov. 11.), 1525. feb. 6.: DF 241 276. 3r ' Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 136. A Sperfogel írását követő Kaspar Hain ezt így örökítette meg naplójában: „Sindt die Czinderling von König Ludovic geschlagen worden in der Leutsch" -
