Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Romhányi Beatrix: Domonkos kolostorok birtokai a késő középkorban
DOMONKOS KOLOSTOROK BIRTOKAI A KÉSŐKÖZÉPKORBAN 397 A legkorábbi adat, amely domonkos kolostornak adományozott birtokról szól, 1382-ből való. Ekkor az esztergomi káptalan bizonyítja, hogy kirvai Gergely fia János esztergomi hospes azt a két eke földet az Esztergom megyei Kirva földön (Kerva terra), melyet atyai nagybátyja, Miklós fia Mihály végrendeletében az esztergomi domonkosoknak adott, ő is nekik adja, és a rá vonatkozó okleveleket Gergely perjelnek átadta.7 Minthogy az oklevelet negyven évvel később a nádor átírta, feltételezhető, hogy az — egyébként kis — birtok huzamosabb ideig volt a kolostor kezelésében. A birtok hasznosítását illetően semmilyen adatunk sincs, és az sem kizárt, hogy a több évtizedes birtoklás ellenére valójában mégis átmeneti helyzettel van dolgunk, a szerzetesek valamilyen oknál fogva nem tudtak gyorsan túladni az adományon. A következő adat már jóval jelentősebb birtokról szól, és valószínűleg tartós birtoklás áll a hátterében. 1421-ben ugyanis a vasvári domonkos kolostor perjele, Chep-i Péter tíz egész telket, az Egres nevű deserta platea-t és további birtokrészeket a Vas vármegyei Olaszka, Mihályfa, Gerse, Mizlaka és Katafa birtokokon az ottani jobbágytelkekkel a visszaváltásig elzálogosította 1000 forintért Gersei Pető Jánosnak.8 Az ügy folytatásaként a rend magyarországi provinciálisa egy évvel később a fenti birtokokon felül a rend Makva és Hodász birtokokon birtokolt részeit további 600 forintért elzálogosította.9 1427-ben azután a provinciális a vasvári káptalantól kikérte az 1421. évi elzálogosításról szóló oklevél másolatát, a birtokok 1364. évi határjárásával együtt,1 0 vagyis az ügylet akkor még aktuális volt. Feltűnő, hogy az ügyben szereplő birtokok egy része részben vagy egészben eleve a Gersei Pető családé volt.1 1 Néhány évvel később arról értesülünk, hogy Mátyás domonkos provinciális engedélyt adott a kassai kolostornak, hogy egy malmát eladja, és árát a szőlői megjavítására fordítsa.1 2 Ebben az esetben, a szőlők tekintetében egyértelműen tartós birtoklásról van szó. A szöveg megfogalmazásából sejthető ugyanakkor, hogy a kolostornak nem ez volt az egyetlen malma. Mind a szőlő, mind a malom biztosan pénzbevételt biztosított a szerzetesek számára.1 3 Eïen szórványos kezdetek után a 15. század második felében, nagyjából Mátyás uralkodásának kezdetétől megszaporodnak az adatok. 1461-ben arról értesülünk, hogy a zágrábi káptalan előtt az ottani domonkos kolostor részéről megjelent Antal perjel, Ágoston vikárius, valamint Keleti Mihály és, miután felmutatták a provinciális felhatalmazását, lemondtak a szintén zágrábi pálos ko_ 7 1382: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 24 887. és 24 888. Átírva: 1424. VI. 24., Garai Miklós nádor. Megjegyzendő, hogy a „hospes" szó előfordulása ilyen szövegkörnyezetben kissé archaikusnak tűnik. 8 1421: DL 92 583. és 92 714. 9 1422: DL 92 596. 10 1427: DL 92 714. Mind ez, mind a két előző oklevél egyszerű 18. századi másolat. 11 Csánlú Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. Bp. 1894. (Itt és a továbbiakban is a Csánki-féle történeti földrajz CD-ROM változatát idézzük, ezért oldalszámok értelemszerűen nem szerepelnek. A félreértések elkerülése végett a hivatkozásoknál a kötetszám ennek ellenére szerepel.) 12 1430: DL 25 190. 13 Ehhez 1. F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15-16. században. Századok 141. (2007) 299-351.
