Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Romhányi Beatrix: Domonkos kolostorok birtokai a késő középkorban
398 F. ROMHÁNYI BEATRIX lostor javára Blyzna faluról, amely miatt régóta (az oklevelek alapján egészen pontosan 1445 óta) per folyt a két rendház között.14 Hasonló célok vezették az 1460-as évek végén a segesvári domonkosokat is, amikor Fehéregyháza birtokáért küzdöttek. 1465-ben ugyanis idősebb Vízaknai Miklós erdélyi alvajda végrendeletében a birtok felét az ottani kúria nélkül, de a malommal együtt a segesvári kolostorra hagyta.1 5 Az alvajda azonban 1467-ben Szentgyörgyi és Bazini János vajdával együtt hűtlenségbe esett, és ezért Mátyás a birtokait Ernuszt Jánosnak és fiainak adományozta. A kolozsmonostori konvent még az év decemberében jelentette is a birtokba iktatás megtörténtét, Fehéregyháza esetében azonban a segesvári domonkosok tiltakoztak.1 6 Magának a birtoknak a hányattatott sorsa minket itt most kevésbé érdekel (végül a Vízaknai család mégis visszaszerezte, hogy azután a családtagok vitassák a birtokjogot egymás között), a domonkosok viszont megérdemelnek néhány szót. A kolostor ugyanis még 1467-ben az alvajda örökösével, Vízaknai Ferenccel megegyezett, hogy a fehéregyházai birtokot 350 forintért visszavásárolja, és abban az évben ki is fizetett a vételárból 100 forintot.1 7 A birtok körüli bonyodalmak tehát a domonkosokat nagyon is közelről érintették, hiszen egy esetleges új birtokossal újra kellett volna kezdeni a tárgyalásokat, ha egyáltalán hajlandó lett volna erre. Mivel a szerződés szerint, ha Vízaknai Ferenc nem fizeti ki időben a kialkudott összeget, elveszti a már kifizetett 100 forintot és a birtok visszaszáll a kolostorra, a következő években további 200 forintot letett, amiből a szerzetesek a templom és a sekrestye számára vásároltak különféle felszereléseket. A maradék 50 forinttal azonban a Vízaknai család sokáig adós maradt. Közben, 1480-ban, már az ifjabb Vízaknai Miklóssal került összetűzésbe a kolostor fehéregyházai birtoka miatt. A kolozsmonostori konvent előtt bejelentett tiltakozáshoz a segesvári domonkosok mintegy mellékesen hozzáfűzték a királynak szóló tiltakozásukat is, hogy tudniillik Mátyás a hűtlenné lett ifjabb Vízaknai Miklós birtokaival együtt nehogy az ő birtokukat 14 1461: DL 34 482., vö. Mályusz Elemér: A szlavóniai és horvátországi középkori pálos kolostorok oklevelei az Országos Levéltárban. Második közlemény. Levéltári Közlemények 5. (1927) 136-209. (169., 87. sz.). A falut egyébként 1445-ben a pálosok kapták Ciliéi Ulriktól (DL 34 720., vö. Mályusz E.: Pálos kolostorok i. m. 157., 45. sz.) György zágrábi domonkos perjel az iktatáskor tiltakozott, de azután azt mégis visszavonta (1446: uo. 48. sz.). Az ügy azonban ezzel mégsem zárult le, ugyanis 1460-ban Megyesi Péter domonkos provinciális felhatalmazta Ágoston vikáriust és Keleti Mihály szerzetest, hogy kiegyezzenek a pálosokkal Blyzna ügyében (DL 34 482., vö. Mályusz E.: Pálos kolostorok i. m. 169., 86. sz.), s a következő évben valóban megköti az egyezséget a domonkosok nevében Antal perjel, Ágoston vikárius és Keleti Mihály szerzetes a pálosokat képviselő Antal vikáriussal és Demeter perjellel. Egy fél évvel későbbről fennmaradt Lesták domonkos perjel nyugtája a falu ügyében kialkudott 100 forintról (1462: DL 34 486., vö. Mályusz E.: Pálos kolostorok i. m. 170., 90. sz.). Az ügy háttere nem teljesen világos, mindenesetre úgy tűnik, a domonkosok számára inkább a birtok megváltása fejében kapott 100 forint volt fontos. Talán a domonkosokkal folytatott vita miatt keletkezett az az oklevél is, melyben Mátyás pálos vikárius több, 60-100 év közötti tanúval igazolta, hogy Blyzna Mária királynő szlavóniai és horvátországi látogatása óta Medvevárhoz tartozott és a pálosok kapták alamizsnaként (1459: DL 34 479., vö. Mályusz E.: Pálos kolostorok i. m. 168., 82. sz.). 15 1465: DL 36 393. 16 1467: DL 26 409. 17 Ipolyi A.: Adalékok i. m. 598.
