Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Szili Sándor: Izjaszlav Jaroszlavics kijevi fejedelem bulláinak jelképrendszere. A rózsa mint keresztény szimbólum a 11. századi keleti szláv történelemben
392 SZILI SÁNDOR hogy elősegítse az apja törekvéseinek pápai támogatását. A repatriálás után azonban visszatért az ortodox hitre.12 1 A markáns ellenvéleményt Alekszandr Nazarenko fogalmazta meg: az ókeletiszláv Kormányos Könyvben12 2 nincs külön szertartásrend a katolikusok megkeresztelésére, akik az eretnekek fogalmi kategóriája alá estek, és a visszafogadásukhoz elegendőnek bizonyult megkenni őket krizmával.12 3 (Konstantinápolyban ennél is engedékenyebbek voltak. Theodórosz Balszamón szerint a latinoknak csak hitvallást kell tenniük az áttérésükkor.12 4 ) A katolikus egyház a nikaiai-konstantinápolyi konfesszióban megfogalmazott „egy keresztséget vallok" (confiteor unum baptisma) elvéhez ragaszkodva ebben az időben megengedhetetlennek tartotta az újrakeresztelést. A Codex Gertrudianusban fennmaradt imák között egy sincs, amely Szent Erzsébet vértanúhoz (Oliszavához) szólna. Ezt a nevet a forrás egyáltalán nem említi, miközben több fohász címzettje Konstantin császár anyja, Ilona (Elene, matris Constantini imperatoris), akinek emléknapját — az egyébként katolikus imakönyv — az ortodox ünnepe szerint (május 21.) adja meg. A fejedelemasszony néhányszor Szent Helena „famula"-jának nevezi magát. Gertruda pravoszlav keresztségben kapott neve emiatt valószínűleg Jelena. így tehát Gertruda és Oliszava két különböző személy. Szvjatopolk törvényes házasságon kívül született Oliszavától, ami a trónöröklés szempontjából nem jelentett problémát a szokásjog uralta Ruszban, amelyben a szeniorátus intézménye még erősen tartotta magát. A Janyin által Gertrudának tulajdonított bulla nem lehetett Izjaszlav lengyel származású özvegyéé. Gertruda latin nyelvű imái sem azt bizonyítják, hogy Jaropolk katolizált volna, hanem azt, amit a szövegük egyébként is állít: a keletkezésük idején Gertrudának nem volt más élő fia Jaropolkon kívül, amit megerősíti a Régmúlt idők krónikája.125 Jaropolknak és Izjaszlavnak nem kellett áttérnie a katolikus felekezetre, hogy elnyerje VII. Gergely támogatását. Ilyen rövid idővel a skizma bekövetkezte (1054) után sem Rómában, sem Konstantinápolyban nem gondolták véglegesnek a szakítást, amely egyelőre megmaradt a két keresztény centrum klerikusai között zajló teológiai és diszciplináris viták keretein belül. Az első keresztes háború meghirdetése (1095) előtt Nyugaton és Keleten egyaránt az oszthatatlan kereszténységben hittek.12 6 A Szíriát (Antiokheiát) és Palesztinát (Jeruzsálemet) elfoglaló nyugat-európai keresztesek a 11-12. század folyamán megelégedtek a helyi egyházak kánonjogi alárendelésével Rómának.12 7 Az orto-121 Uo. 164. 122 A bizánci Nomokanón egyházi szláv nyelvű, a helyi szokásokat tükröző, egyházjogi és valláserkölcsi magyarázatokkal kiegészített fordítása, amelyet a 13. század végén készítettek Eszak-Ruszban. 123 Nazarenko, A. V: „Unicus filius meus" i. m. 566-570. 124 Papadakis, A. - Meyendorff, J.: A keresztény kelet és a pápaság i. m. 464. (25. sz. jegyz.). 125 a krónikás az 1085. év eseményei között „Jaropolk anyja"-ként aposztrofálja Gertrudát, holott ekkor Izjaszlav másik fia, Szvjatopolk is élt, 1. A Régmúlt idők krónikája Ipatyij-évkönyv szerint i. m. 242. 126 Papadakis, A. - Meyendorff, J.: A keresztény kelet és a pápaság i. m. 154-155. 127 Ezzel a pentarchiát alkotó öt patriarkátus közül már csak a konstantinápolyi és az alexandriai őrizte meg a függetlenségét Rómától. Igaz, Bizáncban nem ismerték el az antiokheiai és a
