Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Szili Sándor: Izjaszlav Jaroszlavics kijevi fejedelem bulláinak jelképrendszere. A rózsa mint keresztény szimbólum a 11. századi keleti szláv történelemben
IZJASZLAV JAROSZLAVICS KIJEVI FEJEDELEM BULLÁINAK JELKÉPRENDSZERE 381 forrás támasztja alá a pápa patrónusi szerepvállalását, és azt, hogy Izjaszlav valószínűleg elfogadta VII. Gergely oltalmát, amit Jaropolk személyében maga kért. 1076 decemberében Szvjatoszlav váratlanul meghalt. A következő esztendő késő tavaszán lengyel csapatok kíséretében Izjaszlav átlépte a határt. Miután Volhíniában paktumot kötött az elébe siető Vszevoloddal, 1077 júliusában ismét elfoglalta a kijevi trónt. Röviddel később, 1078. október 3-án elesett a Vszevolod által vagyonukból kiforgatott unokaöccseivel megvívott csatában, Csernyigov közelében. Izjaszlavnak a közel három és fél éves számkivetettségének ideje alatt is szüksége volt pecsétre, ám nem tudjuk milyet használt.5 6 Kisebbik fiának római látogatását követően még valamivel több mint másfél évig távol élt a hazájától. Feltételezésem szerint ekkor készíttette a harmadik típusú bullájának pecsétnyomóját. Az Izjaszlavnak tulajdonított harmadik típusú bulla előlapja egy — leginkább rózsának látszó — sokszirmú rozettát ábrázol, melynek szirmai két koncentrikus körben fogják körül a virág porzóit. A pecsét 1970-ben kiadott fotói és rajzolatai között látható, 6. sorszámmal jelzett variáns5 6 esetében mindkét koncentrikus kört 8-8 szirom alkotja. Nem véletlenül! A keresztény számmisztikában a 8-as szám a feltámadás és a világ ezt követő új korszakának szimbóluma.5 7 Szent Ambrus így írt erről a XLVII. számú zsoltárhoz fűzött magyarázatában: „Feltámadásával ő megszentelte a nyolcadik napot, mely az első kezdett lenni, az, amelyik a nyolcadik volt, mert a számok rendjéből előnye lett, és szentsége lett az Úr feltámadásából."5 8 A keresztelőmedencék épületeit az 5. századtól gyakran nyolcszögletű alapra helyezték. Egy milánói templomban található felirat szerint azért, mert: „E számban illett létrejönnie a keresztség csarnokának. A győztesen feltámadó Krisztus fényében itt valóban visszatér az üdvösség a népeknek, mert 0 a halál zárait megoldja és feltámasztja a holtakat a sírból. A bűnöket bánó vétkeseket a bűn szennyétől megtisztítja, a tisztán csörgedező forrás vizével megszabadítja [...]. A szen-55 A beazonosíthatatlan tulajdonosú bullák csoportjából azokról a pecsétekről, amelyek hátlapja az Istenanya Oranta-típusú mellképét, előlapja pedig hol Szent Demeter, hol Szent Péter ábrázolását tartalmazzák, Janyin azt feltételezi, hogy Izjaszlav Jaroszlavics és Jaropolk nevű fia bullái lehettek, melyeket az emigrációjuk éveiben használtak (Janyin, V. L.: Aktovie pecsatyi i. m. I. 150.; 276. No. 315. No. 316.). A hipotézis alapja a védőszentek attributálása, és a pecsétek mérete. (A 11. századi fejedelmi bullákkal azonos, a 12. századi főpapi pecséteknél nagyobb átmérőjű leletekről van szó.) Janyin azonban nem adott magyarázatot arra, miért került volna olyan Istenanya-kép a fejedelmi bullákra, amilyent a keleti szláv ortodox egyház emblémájaként használtak a 12. század elejétől a metropolitai és a püspöki pecséteken, különösen akkor, ha — miként ezt a tudós vélelmezi — Jaropolk katolizált a számkivetettségének ideje alatt! 56 A 6. számú ábra és fotó valószínűleg a típus elsőként használatba vett pecsétnyomójától származik, amelyen 8-8 szirom látszik. A 7. számú pecsétlenyomaton a szirmok száma 7-7, a 8. számún 8-9, a 9. számún 7-7. A szirmok száma alapján úgy vélem, hogy a 8. számú bulla nyomójának elkészítése időben megelőzte a 7. számúét, 1. Janyin, V. L.: Aktovie pecsatyi i. m. I. 249. (rajzolatok), 281-282. (fotók); Janyin, V.L.- Gajdukov, P. G.: Aktovie pecsatyi i. m. III. 259. (rajzolatok), 307-308. (fotók). 57 Hans Biedermann: Szimbólumlexikon. Bp. 1996. 349. 58 Vanyú László: Az ókeresztény művészet szimbólumai. Bp. 1997. 136.
