Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Szili Sándor: Izjaszlav Jaroszlavics kijevi fejedelem bulláinak jelképrendszere. A rózsa mint keresztény szimbólum a 11. századi keleti szláv történelemben
IZJASZLAV JAROSZLAVICS KIJEVI FEJEDELEM BULLÁINAK JELKÉPRENDSZERE 377 helyezett fehér pontokból állnak, és a Megváltó feje fölött, a karjai két oldalán, illetve a lábszárai mentén helyezkednek el. Jézus karjai alól a véréből kiserkenő, a fehérekkel azonos formájú, de vörös szirmok tűnnek elő.2 8 Kereszten ábrázolt, nyolcszirmú, margarétaszerű virágokat és medalionba foglalt Krisztus-mellképet láthatunk az úgynevezett Romanosz-csoporthoz tartozó bizánci elefántcsont-tábla keresztjén (10. század).2 9 IX. Leó pápa (1049-1054) — mint Krisztus földi helytartója — egy nyolcszirmú margarétát használt a bullájának előlapján, amit a nevének körfelirata zárt közre.3 0 Gyakran találkozunk kamillával a 9-15. században festett Mária-képeken.3 1 Az ikonográfiái szimbólum szerepét betöltő rozetták egyre következetesebb használata a funkcionális keresztény ábrázolásokon visszahatott a motívum alkalmazásának népszerűségére az ornamentikában, ahol a rozetták önálló jelentés nélkül, díszítőelem minőségében szerepeltek. E rövid kitérő után vegyük szemügyre Jaroszlav (1054-ben) legidősebb fiának második és harmadik típusú bulláját! A központi hatalmat megöröklő Izjaszlav — a hagyományok szellemében — önmagát ábrázoltatta a Kijevben készített első pecsétjén: a szképtront és pajzsot tartó koronás alak saját portréja.3 2 Ruszban a „fejedelmi sapka" szolgált az uralkodói hatalom vizuális megjelenítésére. A középkori miniatúrákon minden keleti szláv fejedelem ilyen sapkát viselt tekintet nélkül trónjának jelentőségére. Az a tény, hogy Izjaszlav nem a szokványos „fejedelmi sapká"-ban, hanem a bizánci császárokéra emlékeztető koronában áll előttünk a bullájának hátlapján, két dologra utalhat. Vagy arra, hogy így fejezte ki a többi fejedelemmel szembeni — az atyai végrendeletből fakadó — elsőbbségét, vagy arra, hogy — az atyai végrendelettel ellentétben — nem a Rurik-dinasztia rangidős fejének, hanem Rusz egyeduralkodójának tekintette magát. A Bölcs Jaroszlav elhunytát követő időszak első tizenkilenc évét a „triumvirátus" korának tartja a történetírás, amikor a három idősebb Jaroszlavics — Izjaszlav, Szvjatoszlav és Vszevolod — egymással összefogva háttérbe szorította a família többi tagját, és együttesen kormányozta Ruszt. Ezt a képet Alekszandr Nazarenko árnyalta, aki nyugat-európai források bevonásával kimutatta, hogy a testvérek az 1060-as évek végétől egymás ellen irá-28 Fényképét 1. Franz Unterkircher: Die Buchmalerei. Entwicklung. Technik. Eigenart. Wien-München 1974. 45. Abbildung 16., 1. még: http://books.google.hu/books?id=15NC)WEcG_YC&pg=PA170&lpg=PA170&dq = miniature+Gellone &8Qwrce=bl&(>ts=h_YliTzkl&sig=LmNVzrKkDS9Q54hF\igShr_y:rkç^hl=hu&ei=lpYISqeCI5ew8 gaai6HWBQ&sa = X&oi=book_result&ct=result&resnum=8#PPA170,Ml (a letöltés dátuma: 2009. márc. 28.) 29 Bernward von Hildesheim und das Zeitalter der Ottonen. Katalog der Ausstellung. Bd. 1. Hildesheim 1993. 158. Abbildung 43. 30 A pecséten látható virág nagyon hasonlít (lényegében véve azonos) a novgorodi „Péter és Pál apostolok" ikon egykorú (11. századi) ezüstborításán lévő virágábrázolásokkal. A bulla fényképét 1. Fernando de Lasala S. J.: Typology of the papal seals. Roma 2003. P 2., illetve: http://unigre.ity pubblicazioni/lasala/papal_seals.pdf (a letöltés dátuma: 2009. márc. 10.). 31 Magyar Katolikus Lexikon VI. Bp. 2001. 112. 32 A fejedelmi sapkát vagy császári koronát viselő emberi alak, illetve a nimbusz nélküli védőszent-ábrázolás az adott fejedelem portréjának minősül, 1. Valentyin L. Janyin: Aktovie pecsatyi i. m. I. 34-35.
