Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Békekötés Pozsonyban - országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490-1492) (Első közlemény)
368 NEUMANN TIBOR álló, a békeszerződésben tanácsosának nevezett Kishorvát minden bizonnyal Székelyt is képviselve jelent meg a pozsonyi tárgyalásokon.18 5 A felek közötti megállapodás értelmében a császár és a római király visszakövetelhette Székelytől a kezén lévő stájerországi és karintiai várakat, amelyek átadására Ulászló és Korvin János herceg is köteles felszólítani Székelyt, nehogy valamilyen nekik szóló kötelezvényre vagy esküre hivatkozva megtagadja az átadást. Székely esetleges követelései ügyében a felek egy hattagú bizottság felállításáról rendelkeztek, amelynek a császári követelés bejelentésétől számított hatodik héten, Hainburgban kellett összeülnie és két hónapon belül döntenie a felmerült kérdésekben. Ha itt Székely pénzbeli követeléseit jogosnak találnák, Ulászló és Korvin készpénzzel vagy záloggal kötelesek kárpótolni őt (5-6. cikkelyek). Székely köteles átadni Ulászlónak — mint harmadik félnek — a varasdi várakat, aki döntse el, hogy Korvin vagy a varasdi grófok (a Vitovec-fiak) jogosultak-e azokra (27. cikkely). Kosztel várát ugyanakkor „mostani birtokosa", azaz Székely kezén hagyták (47. cikkely). A béke számtalan részletkérdésre — egyes várakra, birtokosokra, hagyatékokra, adósságok rendezésére — is kitért, amelyek részletes bemutatásától itt eltekintek. Annyit érdemes csupán megjegyezni, hogy nem egy rendelkezést a szerződést létrehozó követek érdekében cikkelyeztek be. Bakóc kancellár — akinek a megállapodás juttatta vissza Szombathelyt — győri püspökségének érdekében például rögzíttette, hogy a császárhoz visszakerült zálogos javak tizedjövedelmei egyházát illetik (7. cikkely). Bátori István vajda elérte, hogy a szlavóniai Zdencet a német fél az ő kezébe adja át (33. cikkely).18 6 Baumkircher kérésére a közte, illetve a stájer és karintiai rendek közötti nézeteltérések elsimítását 1492. február 2-ára, Grazba halasztották, míg a már említett hamburgi bizottság kapta azt a feladatot, hogy Katsch vára ügyében a magyar követ és a császár között döntsön (29. cikkely);18 7 Dobes z Boskovic követeléseit Ulászlónak — mint Mátyás király örökösének — kellett magára vállalnia (28. cikkely). Több általános jellegű cikkely volt hivatott arra, hogy a békét a mindennapokban is biztosítsa: a harcokban semlegesnek megmaradókat — így Sopron városát — ne sújtsák büntetések (30.); egymás híveit ne vegyék oltalmukba (36.); a hadifoglyokat mindkét fél engedje el (37.); biztosítsák a szabad kereskedelmet (38.); a függetlenedő zsoldos csapatok ellen közösen lépjenek fel (43.); a nézeteltéréseket ne erőszakkal, hanem a felek által kijelölt bírák ítéletével döntsék el (46. cikkelyek). A követek úgy rendelkeztek, hogy a szerződés három uralkodó által aláírt példányait 1492. január 20-án cseréljék ki egymással Hainburgban (44. cikkely). Ahogy annak idején a bécsújhelyi szerződés esetében történt, úgy most is elhatározták, hogy a megállapodást — nagyobb jogéi-vénye érdekében — a pápa és a bíborosi kollégium elé terjesztik (42. cikkely). A felek kinyilvánították azon igényüket is, hogy a második, pünkösd után tartott országgyűlést követően a császár és a két király személyesen találkozzanak egymással (45. cikkely). 185 Székely Jakab Miksa királyhoz írott, 1492. ápr. 15-én kelt levelében Kishorvát Jánost és Beriszló Ferencet „frater"-einek nevezi, ráadásul azt állítja, hogy Kemendet, Márványkőt és Zdencet e „frater"-eivel együtt tartotta a kezén, 1. DF 258 417. 186 Ennek okaira és következményeire 1. Neumann T.: Bátori i. m. 94.,99., 101., 109-110., 117. 187 Baumkircher ügyeinek előzményeire 1. Krones, F.: Die Baumkircher i. m. 634-639.
