Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
FIRENZEIEK A ZSIGMOND KORBAN 321 püspök küldött volna a Melanesiknek.9 0 Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy Andrea halála után a két Melanesi bátyja, Giovanni kapta meg a váradi püspökséget Ozorai Pipó közbenjárására, aki már több rokonát és üzletfelét segítette ily módon egyházi javadalomhoz.91 A Melanesik és a Scolari fivérek kapcsolatára kitért már Teke Zsuzsa is egyik tanulmányában, feltételezve, hogy a fivérek a Melanesik megbízottai lettek volna, akik árukat szereztek be számukra.92 Az bizonyos, hogy rendszeresen üzletelt egymással a két család — 1426 előtt és után egyaránt —, ugyanakkor kizárhatjuk, hogy a Scolarik a Melanesi fivérek budai társaságának alkalmazottai lettek volna. Arany Krisztina felvetette az üzlettársi kapcsolat gondolatát a két család között, ami racionális elképzelésnek mutatkozik. Annál is inkább, mert a Melansik üzlettársai, Tommaso Davizi, Tommaso és Simone Corsinak és Lodovico di ser Viviano Vivianinak, mindannyian szoros üzleti kapcsolatban álltak a Scolarikkal.93 Ezzel egyidejűleg azonban hangsúlyozni kell, hogy a Melanesik magyarországi kereskedelmi tevékenységében kulcsfontosságú volt az Ozorai Pipóval és annak családjával ápolt jóviszony: a fivérek ugyanis nemcsak lekötelezettjei, hanem egyenesen bizalmi emberei is voltak a Scolariknak, akikre azok rábízhatták üzleti ügyeik intézését, vagy épp egy püspökség javadalmainak adminisztrálását. Firenze, Arezzo és Velence mellett Rómával is rendszeres lehetett a Scolarik összeköttetése. Három levél is fennmaradt, amelyet Filippo Scolarinak címeztek innen: kettőt minden bizonnyal Benedetto di ser Guido di messer Tommaso da Cena, egyet pedig Paolo di ser Lando Fortini (Orlandini) küldött neki.94 Minden valószínűség szerint ugyancsak az említett Benedetto apjának, ser Guido di messer Tommasonak küldte Andrea Scolari azt az egyetlen latin nyelvű üzleti levelet, amely a püspök után ránk maradt.95 Az említett forrásokon kívül a Currado di Piero Cardini és Andrea Scolari üzleti ügyeinek rendezésére vonatkozó iratok említik meg, hogy a két egyházi méltóság közösen tevékenykedett Rómában.96 Matteo Scolarit szintén emlegetik a források a pápai kúriával összefüggésben mint hitelezőt. Ha pedig már egyházi összeköttetésekről esik szó, érdemes megemlékezni Filippo di Giovanni del Beneről és fiáról, Jacopóról, aki a sókamarát felügyelte Ozorai Pipó idejében és aki a Szentszék megbízásá-90 ASF Corp. Rel. Sopp 78. 326. fol. 330. — Az ezüst és arany szállításáról Velence kikötője és a dalmáciai kikötők között 1. Del Treppo, M.: I mercanti catalani i. m. 291-310. 91 Simone di Lapo Corsi 1426 ápr. 11-én kelt levele üzlettársának, Lodovico di ser Viviano Vivianinak címezve, 1. ASF Carte Strozziane I. 229. fol. 56. 92 Teke Zs.: Firenzei kereskedőtársaságok i. m. 207. 93 ASF Catasto 29. Tomo II. 654r . 94 Paolo Fortini Leonardo Brunit követte a kancellári tisztségben a firenzei városi vezetésben, 1. Gene Brucker: Dal Comune alla Signoria. La vita pubblica a Firenze nel primo Rinascimento. Bologna 1981. 325. 95 Ser Benedetto di Tommaso örökösei megjelentek Filippo di Rinieri Scolari 1429. évi bevallásában is, 1. ASF Catasto 296. fol. 106r. Ugyanerről az ügyről emlékezik meg 1429-ben: ASF Guadagni 14. fol. 10. 96 Teke Zsuzsa rövid regesztájában nem tesz említést Rómáról, 1. Zsigmondkori Oklevéltár I-II/2. (1387-1410) Összeállította Mályusz Elemér. Bp. 1951-1958., III-VII. (1411-1420) Mályusz Elemér kéziratát kiegészítette és szerk. Borsa Iván. Bp. 1993-2001., VIII-IX. (1421-1422) Szerk. Borsa Iván, C. Tóth Norbert. Bp. 2003-2004., X. (1423) Szerk. C. Tóth Norbert. Bp. 2007. (a továbbiakban: ZsO) X. 335. sz., ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 332r.
