Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
314 PRAJDA KATALIN velet Firenzébe.5 3 Tehát ebben az esetben feltehetőleg rendszeres küldöncök jártak az útvonalon és a Scolarik ezt vették igénybe, de különleges esetben saját szolgáikat küldték. Természetesen olyan esetek is adódtak, mikor egy ismerős, megbízható kereskedő vitte magával a levelet, pénzt és egyéb árukat a két úticél között. Ennek a legnagyobb haszna az volt, hogy biztonságosabban és olcsóbban oldották meg a küldemények kézbesítését. Erről így szól az egyik forrás: „Tommaso Borghini szöveteket küldött Magyarországra 1425 márciusában és velük együtt küldte Gianozzo Cavalcantit és Filippo Frescobaldit és együtt küldte őket Matteo Scolari úr társaságában, aki követségbe ment Magyarországra és ez azért volt, hogy nagyobb biztonságban menjenek, és azért is, hogy ne fizessenek vámokat és viteldíjat",54 Számlatörténet firenzei módra A rendszeres, kereskedelmi célú pénz- és értékküldemények két város között szükségessé tették, hogy ezek szállítására megtalálják a hatékony és a lehető legkevésebb kockázatot jelentő megoldást. Firenze 14-15. századi gazdaságtörténete nemcsak a kettős könyvelés miatt lehet érdekes a modern kor kutatói számára, hanem a szerteágazó és sokrétű banki szolgáltatások miatt is. Számlalevelek és váltók kiküldése, azok kifizetése, pénzváltás, áru- és pénzhitel, biztosítás és letét csupán néhány azon szolgáltatások közül, amelyeket minden jelentősebb nemzetközi kereskedelemben érdekelt firenzei igénybe vett. Minden banki tranzakció alapját a számla jelentette, ezeknek két fajtáját lehet ebben az időben elkülöníteni: az egyszeri számlát, amelyet a kliens egyszeri alkalommal használt valamilyen tranzakció esetében — például letétet helyezett el a banknál, amelyet aztán a cég egy másik leányvállalatánál felvett —, valamint a viszonylag ritka folyószámlát, amikor egyazon számlát hosszabb ideig hagytak nyitva és több tranzakciót is lebonyolítottak róla. A folyószámlákat általában családtagoknak és a társaság alkalmazottainak tartották fenn. Ilyen számlákat például az Alberti család bankjának könyvelésében találhatunk, ahol az üzlettársak nyitottak folyószámlát és azon könyvelték el minden személyi kiadásukat és bevételüket.5 5 Nemcsak az árucserét, hanem a pénzváltás is számlákon bonyolították le. Két fajtáját lehet megkülönböztetni: a váltóval történő kifizetést és a váltó nélküli, úgynevezett dry exchange-típusú pénzváltás. Előbbit egy hétköznapi banki átutalásként lehet elképzelni, mikor egyik bankfiókból a másikba küldött a kliens pénzt, s többnyire más pénznemben kívánta azt fölvenni, mint amilyenben betette. A pénz befizetése után a váltót kézhez kapta, majd azt a másik városban bemutatva, kifizették neki vagy a váltó kedvezményezettjének a kialku-53 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 340., fol. 344. 54 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 321. fol. 98r. — Ez a mondat nem csak arra hivatkozik, hogy Matteo Scolarival ténylegesen együtt mentek, hanem arra is, hogy a közös társaságuk küldte az árut a Magyar Királyságba, 1. ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 361. 55 Goldthwaite ezt a kétfajta számlát „belső" és „külső számla"-ként említi, utalva ezzel arra, hogy az előbbi csupán a társaság tagjainak és családtagoknak volt fenntartva, Goldthwaite, R.: Due libri mastri degli Alberti i. m. CXV-CXVII.
