Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
FIRENZEIEK A ZSIGMOND KORBAN 315 dott összeget. Ebben az esetben — hogy minden biztonságosan történjen — a váltó mellett a bankfiók ügyintézője megerősítő levelet kért a kliens jogosultságáról a partner banktól. A másik pénzváltási mód, a váltó nélküli pénzváltás, lényegében egy rövid lejáratú — általában egy-két hónapra szóló — hitel volt, amelyet nagyon gyakran vettek igénybe a távolsági kereskedők. A hitelezők, az árfolyamkockázat veszélyeit vállalva, pénzt invesztáltak a társaságba — amely ez által nagyobb mennyiségű forgó tőkéhez jutott —, s azt valamely másik bankközpontban megforgatva, például Velencén keresztül, visszakapták pénzüket azzal a nyereséggel, amely az aktuális árfolyam szerint a firenzei és a velencei valuta között fennállt. Egy ilyen váltóra történő pénzváltás okán levelezett Andrea Scolari Corso di Zanobi Ricci társaságával. Az 1427 körül a pénzváltók céhének keretein belül működő Corso bankjában két másik részvényest is találunk, Filippo di Antonio del Buono és Nello di Biagio Nelli személyében. Társaságuk elsősorban Firenzében és Perugiában tevékenykedett, mindkét helyen tartottak fönn helyi pénzváltó asztalt, így Firenzében a Mercato Nuovon voltak megtalálhatók.56 De Domenico Borghini Filippo Scolarihoz írt levelei is váltók kapcsán íródtak: rövid mondandójuk csak annyiból állt, hogy megkapta a levelet, amelyet Filippo küldött Giamboninónak Trevisóba és erről küld visszaigazolást.5 7 A levelezések tanúsága szerint Andrea Scolari váradi püspök a fentebb említett pénzváltáson túl számos más banki szolgáltatást is igénybe vett. Két másik bankkal állt rendszeres kapcsolatban, akik firenzei faktora, Jacopo di Geppo da Monterinaldi révén tájékoztatták az aktuális pénzmozgásról számláján, a várható bevételekről, valamint kiadásokról.58 Az egyik bank Niccolo di Agnolo Serragli neve alatt volt bejegyezve; a püspöknek címzett leveleiből kiderül, hogy a társaság Andrea neve alatt szintén vezetett számlát. Az 1427. évi Catasto bejegyzése szerint Niccolö társa abban az időben Goro di Antonio volt, szintén ennek a nemzetségnek egyik leszármazottja. Korábban, az 1410-es évek legelején, még Niccolo di Cocco Donáti és Recco di Simone Capponi társaként említik a források, akik szintén érdekeltséget szereztek a Magyar Királyság és Firenze közötti távolsági kereskedelemben.59 Úgy tűnik, hogy hosszú távú együttműködésről beszélhetünk a két fél, Andrea és Niccolö esetében, hiszen az 1420-as években folyamatosan működő társaság megjelenik Andrea Scolari végrendeletében is mint a püspök az idő szerinti számlavezetője.60 A levelek tanúsága szerint a püspök banki tartozása 56 ASF Catasto 81. fol. 67r. — A társaságot megemlíti Edler de Roover is, I. Florence Edler de Roouer: L'arte della seta a Firenze nei secoli XIV e XV Firenze 1999. 57 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 340. 58 Nagy valószínűség szerint Jacopo valamilyen szinten érdekelt lehetett Andrea Scolari gazdasági életében, hiszen a püspök halála után ő élvezte néhány évig a vicchomaggiói birtok jövedelmeit, amely arra enged következtetni, hogy a püspöknek súlyos tartozásai voltak intézőjével szemben, 1. ASF Catasto 81. fol. 495r. 59 ASF Arte del Cambio 65. fol. 38v. 60 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. 268r., 271r ., ASF Arte del Cambio 18. 21v., 40v. — Serragli üzlettársaként Francesco Boscolit említik 1433-ban, 1. ASF Catasto 484. 168r.
