Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
308 PRAJDA KATALIN fényében pedig feltételezhetően újra kell értékelni az Engel Pál által felvázolt képet Pipó pályakezdésére vonatkozóan.27 Egyrészt azért, mert, mint az elbeszélő forrásokból kiderül, a nemzetség más tagjai már Pipó gyermekkorában kapcsolatba kerültek a magyar udvari arisztokráciával, másrészt azért, mert fivére, Matteo is már a korai időktől együtt tartott fivérével, s talán apjuk, Stefano is hosszabb időt töltött magyar földön.28 Ozorai Pipóval ugyanakkor minden kétséget kizárólag új fejezet nyílt a nemzetség történetében, hiszen olyan magas pozícióra tett szert Zsigmond budai udvarában, amely képessé tette őt arra, hogy rokonait is magas funkciókba emelje és ezáltal még inkább kiterjessze saját és firenzei rokonai, barátai és üzletefelei befolyását politikai és gazdasági téren egyaránt. Pipó karrierjének kezdeti állomásai jól tükrözik azt a képet, amelyet korábban a firenzeiek betöltöttek a Magyar Királyságban. Először minden bizonnyal csak tanulóévei lezárásaként érkezett Budára, hogy gyakorlatot szerezzen egy távolsági kereskedelemben érdekelt társaság tevékenységében. Ezt számos esetben megfigyelhetjük a Zsigmond-kort megelőzően is mint a Firenze és a Magyar Királyság közötti rövid távú népességmozgás egyik legmeghatározóbb mozgatórugóját. Mint ahogy az általunk eddig ismert példák is mutatják, a Magyar Királyságban ezt megelőzően hosszú távon megtelepedett firenzeiek adminisztratív feladatokat láttak el, amelyek mentesek voltak minden különösebb politikai befolyástól.29 így Pipó, amikor simontornyai várnagy lett, majd pedig a körmöci kamara ispánja, már lényegében túllépte a firenzeiek által addig befutott karriert. Mérföldkőnek talán mégis az 1403-as évet nevezhetjük, amikor Pipó ténylegesen is Zsigmond egyik bizalmasává vált. Ez pedig alapvető kihatással volt minden firenzei életére, akik 1426. évi haláláig bezáróan a Magyar Királyságban megfordultak. Pipónak és Matteónak azonban nem voltak férfi utódai, akik túlélték volna őket. A tágabb rokonságból csak Andrea di Filippo Scolari váradi püspök fivére, Rinieri hagyott hátra férfi utódokat, mégpedig öt testvért: a legidősebb Branca volt — aki valószínűleg még 1426 előtt elhalálozott —, továbbá Filippo, Giovanni és Lorenzo, valamint az örökségből korai halála miatt kihagyott Donato. Filippo, Giovanni és Lorenzo tekinthetők tehát politikai és gazdasági téren Pipó, Matteo és Andrea tényleges örököseinek, ők hárman vitték tovább a család nevét, jóllehet a családi vagyon felaprózódott Matteo leányai, valamint a feleségek és más távolabbi rokonok révén. Ily módon az alábbiakban elemzett levelek tanúbizonyságot tesznek a család történetének két fontos periódusáról: az 1410-es évekről és az 1420-as évek 27 Uo. 53-88. 28 Luigi Passerini tudni vélte, hogy az említett Stefano Budán halálozott el, amikor fiait látogatta meg, l. Pompeo Litta - Luigi Passerini: Famiglie Celebri di Italia. I Buondelmonti. 3. tábla. Milano 1819-1883. Department of Special Collection, Newberry Libraiy, Chicago; Ennek kéziratát 1. Biblioteca Nazionale Centrale, Firenze, Fondo Passerini No. 156. tav. 14-15. 29 A hosszú távú megtelepedés fogalmán azt értem, amikor legalább két különböző évből rendelkezünk arra adattal, hogy az illető személy a Magyar Királyságban tartózkodik, vagy pedig ott valamilyen tisztséget visel. Ezt a hosszútávú megtelepedést néhány esetben nem zárja ki az sem, hogy ezzel párhuzamosan esetleg Firenzében is viselt közhivatalokat.
