Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Prajda Katalin: Levelező üzletemberek. Firenzeiek a Zsigmond korban
FIRENZEIEK A ZSIGMOND KORBAN 309 elejéről, amikor a Scolarik a legnagyobb hatalmat és gazdagságot élvezték, valamint a három Scolari — Pipó, Matteo és Andrea — 1426-ban bekövetkező halált közvetlenül követő időszakról, amelyet sokkal inkább a a politikai és gazdasági útkeresés idejének nevezhetünk. Levélírási szokások Egy firenzei kereskedő sem engedhette meg magának a korszakban, hogy ne tudjon folyamatosan írni és olvasni, ezeket a készségeket minden kereskedőtanoncnak korán el kellett sajátítania.3 0 A már említett 1427. évi Catasto elemzése kapcsán Robert Black kimutatta, hogy a teljes írásbeliség — tehát az írni és olvasni tudás teljes ismerete — igen magas arányban volt jellemző azon firenzei családfők között, akik önálló bevallást nyújtottak be.31 így nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a levelek, amelyek Matteo di Stefano, Filippo és Giovanni di Rinieri Scolaritól fennmaradtak, minden bizonnyal sajátkezű írásaikként tarthatók számon, s minden esetben nagyon gyakorlott levélírói készségekről tesznek tanúbizonyságot. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a módosabb kereskedők, akik kezében számos levél fordult meg naponta, foglalkoztattak olyan levelezőket, akik csak az üzleti levelezéseket bonyolították le.3 2 Ezen esetekben különbséget kell tenni a levél írója és szerzője között, tehát a levél tartalmi megfogalmazója és az írnok között. Ennek két alapesetét érdemes figyelembe venni: egyik esetben a szerző felvázolja mondanivalója lényegét az írnoknak, aki aztán azt tartalmilag és formailag megszerkeszti, míg a második esetben az írnok betűhíven követi azt a diktált szöveget, amelyet megbízója tollba mond neki. Domenico di Tommaso Borghini, a Scolarik egyik üzleti partnere leveleit figyelmesen megvizsgálva kitűnik, hogy azokat két jól elkülöníthető kéz írta, nemcsak azok írásképe tanúskodik erről, hanem a mondatok szerkezete és a levelekben alkalmazott rövidítések is. Erre ő maga utalt több Giovanni Scolarinak címzett levelében, mondván: „írtam neked az arra haladó szolga, Agnolo di Zanobi (Gaddi) keze által", így téve egyértelművé, hogy nem ő maga vetette gondolatait papírra.33 De olyan eset is ismert, amikor az említett Giovanni küldött levelet Filippónak, Domenico vagy éppen egy másik firenzei kereskedőtársuk, Uberto Zati keze által írva.34 30 A korabeli kereskedők írásbeli műveltségével kapcsolatban 1. Paul F. Grendler: Schooling in Renaissance Italy: literacy and learning, 1300-1600. Baltimore 1999. 31 Kivéve természetesen a nőket, akik között az írnitudás a férfiakhoz képest jóval kevésbé volt jellemző. Az írásbeliség elterjedtségére vonatkozó megállapítások elsősorban a felnőtt korú férfi lakosságra vonatkoznak a tanulmányban, 1. Robert Black: Literacy in Florence, 1427. In: Florence and Beyond. Culture, Society and Politics in Renaissance Italy. Essays in Honour of John M. Najemy. Ed. David S. Peterson, Daniel E. Bornstein. Toronto 2008. 195-210., továbbá Uő: Education and Society in Florentine Tuscany: Teachers, Pupils and Schools c. 1250-1500. Leiden 2007. 32 Ilyen esetet említ Richard A. Goldthwaite egy selyemre szakosodott vállalkozóval kapcsolatban, aki számadáskönyveit és más levelezéseit is nagyon gyakran egy alkalmazottjával végeztette, 1. Richard A. Goldthwaite: An Entrepreneurial Silk Weaver in Renaissance Florence. In: I Tatti Studies. Essay in the Renaissance. Vol. 10. Ed. Joseph Connors. Florence 2005. 78. 33 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 340. 34 ASF Corp. Rel. Sopp. 78. 326. fol. 355.
