Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
270 CSUKOVITS ENIKŐ helyi szokások, ismeretlen állatok, természeti csodák — bemutatása, és egyre gyakrabban más írott forrásokból átvett adatok élénkítették. Noha az útnak induló zarándokok többsége valamelyik nagy európai kegyhely — elsősorban Róma, Compostela, Aachen —-, vagy valamelyik közeli kegytemplom felé vette útját, az írott beszámolók továbbra is főként a távoli, veszélyes, de egyúttal egzotikus tengerentúli, vagyis szentföldi zarándoklatról készültek.6 5 A szentföldi útleírások közül egyik munkának sem sikerült olyan mértékű kizárólagosságra szert tennie, mint Aimery Picaud compostelai kalauzának, vagy a Róma csodáinak. Igaz, a zarándokok szentföldi ellátásában, vezetésében a késő középkora mintegy egyeduralkodó pozíciót szerző ferencesek készítettek rövid, csak a legfontosabb látnivalókat, és az azokra vonatkozó legszükségesebb információkat tartalmazó kalauzokat, amelyek Európa-szerte elterjedtek, ezek azonban nem szorították ki a részletesebb leírásokat.6 6 Ilyen részletes beszámolót hagyott maga után a 14. századból például a bűneiért vezeklő nemes, Wilhelm von Boldensele,67 a vesztfáliai Sudheim plébánosa, Sudheim-i Ludolph,68 vagy az Írországból útra kelő Symon Semeonis,6 9 a 15. századból Nompar de Caumont, Caumont és Castelnau ura,7 0 vagy Louis de Rochechouart Saintes-i püspök, s a sort hosszan folytathatnánk.71 E máig lebilincselő munkák némelyike nem csupán az utókor számára szolgál tanúságul, már saját korában is nagy népszerűségre tett szert. Wilhelm von Boldensele traktátusa huszonhét latin nyelvű középkori kéziratban maradt ránk, és hamarosan lefordították francia nyelvre, amelyből további hat kézirat maradt fenn. Szövege több későbbi szerző művében fel-feltűnik, Párizsban 1520-ban — természetesen franciául — nyomtatásban is kiadták.72 Sudheim-i Ludolph munkája, a De itinere Terrae Sanctae két szövegváltozatban és szintén nagyszámú kéziratban maradt az utókorra: az első szövegvariáns 25 latin és 15 német kéziratban, a másik variáns 4 latin kéziratban és 1 közel egykorú kompilációban maradt fenn.73 Ezek az Európában közkézen forgó különböző útle-65 Ismert szentföldi zarándok-útleírásokból közöl válogatást pl. Croisades et pèlerinages i. m., a továbbiakban itt idézett művek többsége is olvasható a kötetben, francia fordításban, illetve francia nyelvű eredeti szöveg esetében modern francia átírásban. 66 A ferencesek által kialakított rövid „turistaútvonal" leírását Magyarországon is használták, mint ahogy arról egy 16. század eleji, pozsonyi — sajnos felfedezése óta elveszett — kézirat tanúskodik, 1. Csukouits Enikő - Majorossy Judit: Pozsonyi peregrinusok (Végrendeleti zarándoklatok a középkori városi gyakorlatban). In: Várak, templomok, ispotályok. Tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Neumann Tibor. (Analecta medievalia II.) H. n. [Bp.-Piliscsaba] 2004. 34. 67 Liber de quibusdam ultramarinis partibus de Guillaume de Boldensele. Ed. Christiane Deluz. Paris 1972. 68 Ludolph de Sudheim: De itinere Terrae Sanctae. Ed. Ferdinand Deycks. Stuttgart 1851. 69 Mario Esposito: Itinerarium Symonis Semeonis ab Hybernia ad Terram Sanctam. (Scriptores latini Hiberniae. Vol. IV) Dublin 1960. 70 Voyage d'Outre-Mer en Jérusalem par le seigneur de Caumont, publié par le marquis de La Grange. Paris 1858. (reprint: Genf 1975.). 71 Camille Coudere: Journal de voyage à Jérusalem de Louis de Rochechouart. Revue de l'Orient latin. Paris 1893. 1-107. 72 Croisades et pèlerinages i. m. 1000. 73 Croisades et pèlerinages i. m. 1029.
