Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
A FÖLDRAJZI MEGISMERÉS ÚTJAI EURÓPÁBAN 269 Karoling-kortól kezdve látogatták. A kegyhelyek sorában sajátos színt képviselnek azok a természeti képződmények — általában sziklák, barlangok —, ahol egy-egy jelenés indította el a kultuszképződést. így jöttek például létre a testetlen Szent Mihály arkangyal leghíresebb zarándokhelyei, az 5-6. században az itáliai Monte Gargano, illetve a 8. században a francia Mont-Saint-Michel.62 A 12-13. századra állandósult útvonallal, szokásokkal, ünnepekkel rendelkező, gyakran egymással is kapcsolatban álló zarándokhelyek egész Európát behálózó láncolata várta a zarándokolni vágyó híveket. A legfontosabb ilyen hálózatot egyértelműen a négy nagy és sok kisebb ágból álló compostelai útvonal alkotta, amely számos önmagában is jelentős kegyhelyet érintett. A valószínűleg több egymást követő zarándok-generáció által kialakított útvonalakat a 12. század elején egy francia zarándok, Aimery Picaud foglalta össze. Zarándokkalauza, amely a legfontosabb francia útvonalak metszéspontjától, Puente la Reinától kezdve az egyik zarándokállomástól a másikig vezeti végig utazóit az Ibér-félsziget északi részén, a Liber Sancti Jacobi néven ismert kompiláció ötödik könyveként maradt fenn.63 A compostelai útikalauz összefoglalta mindazokat az ismereteket, amelyekre egy zarándoknak szüksége lehetett. Tizenegy fejezete nem csupán a legfontosabb útvonalakat, a megtételükhöz szükséges időtartamot vette számba, de részletesen ismertette az út melletti vizek minőségét, és nem kevés figyelmet fordított az útba ejtett tartományok és lakóik rövid jellemzésére. A munka nagyobbik része azonban — műfajából adódóan — azokról a kegyhelyekről közölt leírást, amelyeket a Szent Jakabhoz tartó utas hosszú zarándoklata során meglátogathatott. Az ismertetés kitért a kegyhely híres vagy épp csak a környéken ismert szentjére, sírjára vagy ereklyéjére, a sírnak-ereklyének helyet adó egyházra, és nem feledkezett meg a szent ünnepnapjáról sem: a sorban a tours-i Szent Márton, az arles-i Saint-Gilles kegyhely éppúgy ott szerepelt, mint a compostelai útnak köszönhetően ismertté váló helyi szent, a conques-i Sainte-Foy festői temploma. A zarándokkalauz Santiago de Compostela, és különösen a Szent Jakab sírját őrző kegytemplom alapos leírásával zárult. A ránk maradt szöveg sokkal többet adott vállalt céljánál: amellett, hogy évszázadokon át látta el hasznos tanácsokkal a Szent Jakab útján járó zarándokokat, az útba eső számos kegyhely leírásával mintegy nyugat-európai útikönyvként szolgált.64 A korai középkorban még meglehetősen ritka zarándok-beszámolók száma — az írni-olvasni tudás mind szélesebb körű terjedésének köszönhetően — évszázadról évszázadra nőtt, és tartalmában is gazdagodott. A felkeresett kegyhelyek hosszabb-rövidebb ismertetését gyakran személyes élmények, az utazás folyamán történt kalandok leírásai, a látott különlegességek — például sajátos 62 Kialakulásukat röviden áttekinti Sigal, P A.: Isten vándorai i. m. 131-144. 63 A kötet Codex Calixtinus néven is ismert. Kiadását 1. Jean Vielliard: Le Guide du pèlerin de Saint-Jacques de Compostelle. Texte latin du XIIe siècle. Édité et traduit en français d'après les manuscrits de Compostelle et de Ripoll. Mâcon 1938. 1978. 64 A szövegkiadások közül a részletes előszó és a gazdag bibliográfia miatt különösen jól használható a Paolo Caucci von Saucken szerkesztésében megjelent olasz nyelvű fordítás: Guida del Pellegrino di Santiago. Libro quinto del Codex Caixtinus secolo XII. A cura di Paolo Caucci von Saucken. (Biblioteca di Cultura Medievale) Milano 2003.
