Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Csukovits Enikő: A földrajzi megismerés űtjai Európában (az ókortól a nagy földrajzi felfedezések megindulásáig)
266 CSUKOVITS ENIKŐ 2. A zarándokirodalom A kereszténység térhódításával a zarándoklat, egy-egy szent sírjának, híres ereklyéjének felkeresése vált az utazás legelfogadottabb formájává, s az utazás új típusa magával hozta a földrajzi irodalom új műfajainak, az utazást segítő zarándokkalauzoknak, illetve a megtett útról beszámoló különböző útleírásoknak megszületését is.47 Az első zarándokok szinte közvetlenül Krisztus eltemetése után megindultak Jeruzsálembe. A legkorábbi peregrinusok még főként a Római Birodalom keleti tartományaiból keltek útra: Euszébiosz Egyháztörténelem című művében két ismert személy, Szardeszi Meliton (t 190. e.), valamint Alexander kappadókiai püspök (2-3. század fordulója) jeruzsálemi zarándoklatáról számolt be.4 8 A zarándoklatok történetében a kereszténységet üldözöttből támogatott vallássá emelő Constantinus császár anyjának, Ilonának szentföldi utazása jelentette az első számottevő fordulópontot.4 9 Hona 326-ra tehető útja több volt egy köztiszteletben álló személy kegyes látogatásánál, a császárné ugyanis másoktól eltérően nem csak megtekintette Krisztus életének és halálának helyszíneit, de a legfontosabb ereklyék felkutatásával, a kereszténység első számú kegyhelyeinek látogathatóvá tételével, kultikus szerepükhöz méltó kialakításával mindenkinél többet tett a szentföldi zarándoklatok fellendítéséért. Tevékenységének hatása már néhány éven belül megmutatkozott. Egy Bordeaux-ból származó zarándok, aki 333-ban kereste fel Jeruzsálemet, már megcsodálhatta, és leírásában ismertette is a császárné — és fia — által építtetett egyházakat.5 0 A bordeaux-i zarándoknak köszönhetjük a legkorábbi ismert írásos zarándokbeszámolót. Az ismeretlen utazó Milánón, Aquileián, Dél-Pannónián át, Konstantinápoly útba ejtésével 333-ban kereste fel Jeruzsálemet. Leírása klasszikus itinerárium: szűkszavúan közli a postai megállóhelyeket és vendégfogadókat, megjelölve a köztük lévő távolságot, s ugyanebben a stílusban sorolja fel a szentföldi látnivalókat is. Az útleírás másik típusát, a részletes élménybeszámolót képviseli Aetheria szintén a 4. században keletkezett útinaplója. Az előkelő származású galliai nő érdeklődéssel látogatta végig azokat a helyeket, ahol Jézus élt és tevékenykedett, könyvében (amely, sajnos, csak töredékesen maradt ránk) részletesen beszámolva a látottakról.51 A zarándokok számára készített első útleírásokat számos további munka követte, a kora középkori irodalomból különösen jelentős a Piacenzai Névtelen 562 előtt írt műve, a Szent Willibald 8. századi útjáról készített leírás, valamint Bemard francia szerzetes 9. századi itineráriuma.52 47 A műfaj áttekintő ismertetését 1. Jean Richard.-. Les récits de voyages et de pèlerinages. Turnhout 1981. (Typologie des sources du moyen-âge occidental. Fasc. 38.). 48 Euszébiosz egyháztörténete. Fordította Baán István. (Ókeresztény írók IV) Bp. 1983. 183., 255. 49 Szókratész egyháztörténete. Fordította Baán István. (Ókeresztény írók IX.) Bp. 1984. 83. 50 Itinerárium a Burdigala Hierusalemusque. In: Itinera et alia geographica. Corpus christianorum. Series latina. Turnhout 1965. 51 Az útinapló Ivancsó István fordításában magyarul is olvasható, 1. Eteria útinaplója. Nyíregyháza 1996. Az eddigi kiadások felsorolását 1. uo. 127. 52 Itinerárium Antonini Placentini, un viaggio in Terra sancta del 560-570. Ed. Celestina Milani. Milan 1977., Titus Tobler: Descriptiones Terrae Sanctae ex saeculo VIII., IX., XII., et XV Lepzig 1874. 1-55., 282-347., illetve 85-99., 395-408.
