Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - „Azok a hatvanas évek". Mítosz és történelem 1968 (Ism.: Mark David Pittaway)

243 TÖRTÉNETI IRODALOM zött" című összeállítását olvashatjuk, ahol a szerző rövid életrajzokat írt kronológiai rendben Grősz Józsefről, Mindszenty Józsefről, Czapik Gyuláról, Hamvas Endréről és Ijjas Józsefről. Ezt követi ugyancsak Borovi Józseftől az 1949-1965 közötti konferenciái időpontjainak felsorolása, de a listát Balogh Margit saját kutatásaival tette teljessé. Balogh Margit mellékletként összeállította a püspökkari közös körlevelek 1949-1965 közötti listáját, a kiadás időpontjának, tárgyának és a címzettnek a megjelölésével. Ugyanezt tette a püspökkari nyilatkozatok esetében is. A kötetekben szereplő személyek életrajzi adatait tartalmazó archontológia a legfontosabb, és leginkább informatív része a mellékleteknek. (A jegyzetekben szereplő szerzőket természetesen itt nem vette figyelembe.) Legalább ekkora terjedelmű az idegen szavak, kifejezések és intézmények fordítással, értelmezéssel vagy magyarázattal ellátott listája. (A lábjegyzetekben az e két utóbbi mellékletben is szereplő fordítások vagy értelmezések ott mellőzhetők lehetnének.) A tárgymutatót Borovi József állította össze, ennek azonban egyik ellentmondása, hogy itt is szerepeltet egyes személyeket (mint Badalik Bertalan püspök, Zadravecz István volt tábori püspök és még többen), akik az archontológiába kívánkoznának, vagy abban valóban meg is találhatók. A második kötetet a névmutató zárja, amelyben a szerzetesek esetében a vezetéknevet a keresztnév, majd kurzívval a rendi név követi. Balogh Margit munkája nemcsak az 1945 utáni korszakkal foglalkozók, vagy annak története iránt érdeklődők számára lehet hasznos, hanem ösztönzést adott ahhoz, hogy 2008-ban megkezdődött az 1892-1918 közötti jegyzőkönyvek kiadásának előkészületei is. A most kézbe vett kétkötetes dokumentum kiadvány minden túlzás nélkül a magyar katolikus egyház 1949-1965 közötti történetének nevezhető. Bízunk benne, hogy Balogh Margit vállalkozik a közeljövőben az általa itt közreadott, és most még a fiókjában maradt forrásokra támaszkodó monográfia elkészítésére. Ebben bizonyára támogatni fogja a hazai és nemzetközi egyháztörténész társadalom, de élvezheti a téma által a leginkább érintett fél, a római katolikus egyház, és annak legfőbb vezetésének támogatását is. Az a tény, hogy a Várszegi Asztrik püspök főapát vezetésével működő METEM jelentette meg a terjedelmes munkát, továbbá hogy az egyházi levéltárak munkatársai, nyílván egyházi főhatóságuk hozzájárulásával, fenntartások nélkül támogatták a szerző kutatásait, a véglegesnek szánt szöveget pedig ugyancsak egyháziak nagy gonddal lektorálták, jelzi, hogy Balogh Margitnak sikerült elkerülni azokat a csapdákat, amelyekbe a világi szerzők legjobb szándékuk ellenére is beleeshetnek. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, prímás Balogh Margit munkáját megtisztelte egy rövid előszóval, amelyben kifejezte: „Őszintén kívánom, hogy a jelen kötet adjon hasznos segítséget ennek a nehéz időszaknak a reális megismeréséhez". [Erdő Péter bíboros, prímás, érsek: Elöljáróban, 10. o.] Mi ezt nemcsak kívánhatjuk, hanem biztosak is vagyunk benne. tGergely Jenő „AZOK A HATVANAS ÉVEK" Mítosz és történelem, 1968 1968: KELET-EURÓPA ÉS A VILÁG Bartha Eszter - Krausz Tamás (szerk.) Budapest, L'Harmattan Kiadó, 2009. 180 o. Az 1968-as legendás év neves és névtelen hősei és a későbbi elemzők mind úgy látták, hogy Európa politika fordulópont előtt áll, először a második világháborút követő felosztását követően, amikor a sokat emlegetett „tömegek" mindkét, a nagyhatalmak által szentesített rendszert, vagyis az államszocializmust és a fordista (Henry Ford, az autócég alapítója nevével fémjelzett) kapitalizmust egyaránt megkérdőjelezték. Meggyőződésüket a politikai jobboldal is osztotta, beleértve olyan prominens képviselőit, mint Margaret Thatcher és Nicolas Sarkozy, akik egyenesen '68-cal szemben határozták meg magukat. A baloldali elemzők mind a népszerű, mind pedig a tudományos irodalomban elbukott forradalomként ábrázolják '68-at: olyan „tűnő pillanatként", amikor a világ a feje tetejére állt, és legalábbis egy rövid időre, de lehetségesnek látszott, hogy egy új rend, egy új világ születik. Olyan remény volt ez, amelynek beteljesülését, mondja a '68-cal szimpatizáló értelmiség sok kiváló képviselője, mint a francia filozófus Alain Badiou vagy Gerd Rainer-Horn, az Angliában működő német történész, végül megakadályozta a gazdaság stagnálás és az 1970-es évek közepén egyre erőteljesebbé váló politikai polarizáció. A főleg Északnyugat-Európát érintő társadalmi liberalizálódás tézisének nem-marxista képviselői szerint (egyéb-