Századok – 2010
TÖRTÉNETI IRODALOM - Justus Pál (Ism.: Hajdú Tibor)
235 TÖRTÉNETI IRODALOM Sladek társadalmi berendezkedésre vonatkozó terveit említi, amelyek olyan szociális demokráciaképről tanúskodnak, amelyben nincsen helye a radikalizmusnak, vagy populizmusnak. A kötet utolsó egysége a Cseh Köztársaság vallási viszonyainak 1989 utáni alakulását vázolja. A Zdenék Nespor által írt epilógusszerű rövid kitekintés szerint a vallásosság kommunizmus bukását követő újraéledésébe vetett remény nem vált valóra. Kiderült, hogy a szekularizációs politika, amely nem korlátozódott egyházellenes intézkedésekre — hanem például alternatív polgári rítusok bevezetésével új magatartási mintákat is kínált —, maradandó nyomot hagyott a társadalomban. A vallásokkal szembeni barátságos politika 1989 után ugyan lehetővé tette a vallási közösségek kibontakozását, a hagyományos egyházak ebből a lehetőségből azonban kevés hasznot húztak. Mindennek fényében csak első pillantásra igaz, hogy Csehország 20. századi vallástörténetében egy olyan átalakulás ment vége, mely a népegyházi struktúrától nyílt vallási piachoz vezetett. A vallási „szabadpiacot" ugyanis a mai napig nagymértékben korlátozza, hogy a hagyományos egyházakra még mindig ránehezedik a múlt: a két világháború közötti kultúrharc, valamint a két diktatúra hatására még most is tovább élnek a 19. századi antiklerikális nemzeti mozgalomban született egyházellenes képzetek. Mindehhez hozzájárulnak még az egyházak strukturális nehézségei is - amelyek részben ugyancsak az egyházüldöző diktatúrák utóhatásának tekinthetők. A fentiekben csupán ízelítőt adhattunk az impozáns terjedelmű kötet gazdag tartalmából. Nem is volna lehetséges egy ismertetésben bemutatni a kézikönyvben szereplő összes tanulmányt és az általuk felvetett valamennyi kérdést. Annak ellenére azonban, hogy a kiadvány átfogó képet ad a cseh társadalom 20. századi egyház- és vallástörténetének fejlődéséről, a recenzensben mégis némi hiányérzet maradt a kötettel kapcsolatban. A kézikönyv törzsanyagát a címben megjelölt cseh területek 1918-1989 közötti egyháztörténelmének bemutatása adja; ezen mintegy 70 éves időszakon csupán az 1989 utáni fejlődésről szóló 17 oldalas (a kötet nem egész 2%-a!) kitekintés lép túl. Márpedig az elemzések középpontjában álló hét évtized — az 1938-1945 közötti éveket leszámítva — 90 százalékában a vizsgált területek Csehszlovákia részét képezték! Bármennyire önállónak tekintjük is a Csehszlovákiát alkotó területeket, a jelen állapotok — a különálló Csehország és Szlovákia (és Kárpát-Ukrajna) — visszavetítése a 20. századba anakronisztikus és egy ilyen fontos és igényes kötet esetében egyúttal sajnálatos. Különösen azért is indokolt lett volna a kutatást a vizsgált időszak döntő többségében fennálló állam egész területére kiterjeszteni, mert a kézikönyv kiemelten kezeli az egyház és állam, illetve egyház és társadalom viszonyát. Márpedig a vallásosság és az egyház beágyazódása szempontjából eltérő szlovák viszonyok ismerete nélkül nehéz értelmezni akár a második világháború előtti, akár a második világháború utáni Csehszlovákia egyházpolitikáját. A tanulmányokban lépten-nyomon felbukkanó utalások az egyház- és vallástörténelem szlovák országi-észben tapasztalható alakulására maguk is arra utalnak, hogy ezzel a féloldalassággal legtöbbször a szerzők is tisztában voltak. A kötet másik tökéletlensége független a szerzők és szerkesztők szándékától: a különböző vallási közösségek történetének feldolgozottságában tapasztalható egyenetlenségek és egyes kérdések alaposabb (levéltári) kutatásokat nélkülözni kényszerülő összefoglaló áttekintése a bevezetőnkben említett történelmi előzményekre vezethető vissza. Az 1990-es években újrainduló egyház- és vallástörténeti kutatásokban még időre van szükség, hogy a korábbi évtizedek kényszerű „tétlensége" folytán térségünkben létrejött lemaradásokat be lehessen hozni. Az átlátható felépítésű, igényes kivitelezésű kézikönyvből nemcsak a csehországi társadalom vallásosságának alakulása, a kérdéskörrel kapcsolatos kutatás jelen állása ismerhető meg. A kötet egyúttal a magyar kutatók számára új összefüggések felismerését segítő komparatív elemzések kiindulópontja is lehet, ill. a hazai vallás- és egyháztörténet feltárásában eddig nem vizsgált kérdések feltevésére inspirálhat. Fejérdy András JUSTUS PÁL Szerkesztette: Jemnitz János, Székely Gábor Magyar Lajos Alapítvány, Budapest, 2008. 180 o. Justus Pál (1905-1965) a második világháború előtti és utáni években egyike volt a Szociáldemokrata Párt legképzettebb ideológusainak és propagandistáinak, 1945-1948 között a pártvezetés jelentős tagja, ennek ellenére alakjával, tevékenységével alig foglalkoztak. Ezért valóban hiányt pótló ez a szerény terjedelmű tanulmány- és emlékezés-kötet, amely a születése századik évfordulóján rendezett emlékülés előadásait tartalmazza, egy-két utólagos kiegészítéssel és Justus
