Századok – 2010

TÖRTÉNETI IRODALOM - Justus Pál (Ism.: Hajdú Tibor)

236 TÖRTÉNETI IRODALOM néhány maradandó értékű tanulmányával együtt. Csak örülni tudunk, hogy amikor hozzá nem is hasonlítható személyiségek vaskos emlékkönyveket kapnak, ha megfelelő baráti, családi háttérrel rendelkeznek, három évvel elhangzásuk után ezek a megemlékezések is eljutottak a kiadásig. Justus háború előtti életével közelebbről csak Susanne Miller német szociáldemokrata, ifjúságának tanúja, és a fiatal Justus politikai-elméleti vitáit elemző Konok Péter foglalkozik. Az előadások és emlékezések többsége Justus 1945-1949 közötti aktivitására koncentrál, hiszen ekkor volt vezető politikus, majd pedig a Rajk-per vádlottja. A fiatal Justus külföldön töltött 6-7 évéről (1924-1927, illetve 1932-1936 körül) csak az őt Bécsben ismerő S. Miller tesz említést. Justusnak a numerus clausus idején nem volt módjában itthon egyetemre járni vagy megfelelő elhelyezkedést találni, ezért élt évekig Bolognában, Párizsban, Bécsben, ahol S. Miller megismerte, mint „nagyon művelt és lelkes és tapasztalt marxistát". Diplomát nem szerzett, miután reménye sem volt, hogy tanári állást kapjon. Figyelemre méltó Konok: „A 'trockista' Justus Pál" című tanulmánya, mivel nem csak Justus útkereső korszakáról közöl érdekes, új adatokat és megfigyeléseket, de új vonásokkal járul hozzá az ekkoriban, az 1920-as évek végén és a harmincas évek elején a szociáldemokrata és a kommunista párttal is elégedetlen fiatalok kassákista, trockista és más, a „vonalas" kommunisták által „oppós"-nak gúnyolt kis és többnyire rövidéletű csoportjainak történetéhez, jellemzéséhez. Justus költőnek indult, fiatalon két verseskötetet jelentetett meg, s csatlakozott Kassák Munka-köréhez, a Munka politikai írásait is közölte. Nem sokáig, mert néhány barátjával együtt ellentétbe került az ellentmondást nem tűrő Kassákkal: élesen bírálta a szovjet politikát, így az első ötéves tervet és Trockij kiutasítását. Több összezördülés után Kassák, látva, hogy Justusék közelednek a rendőrség által hamarosan felszámolt kis „baloldali kommunista" csoportokhoz, az 1930. szeptember 15-i Munkában megjelentetett közleménnyel kiutasította őket köréből. A kizártak különböző irányokban tájékozódtak; bekapcsolódtak a szociáldemokrata pártmunkába, egyesek a Hartstein-féle trockista csoporthoz közeledtek, míg Justus, Konok szerint, néhányadmagával a német anti-sztálinista, „baloldali kommunista" Kari Korsch hívéül szegődött. Hamarosan szakított azonban az „oppós" aktivitással és külföldről hazatérve az SZDP-ben folytatta tevékenységét. A néhány éves útkeresés a válság éveiben csak epizód lehetett volna életében, de a KMP egy Konok által idézett jelentésben beszámolt a párt Külföldi Bizottságának Justus „oppo.-csoportjáról". Neve felkerült egy moszkvai kartotékra, onnan a Cseka kartotékára... amit ő egyelőre nem is sejtett. 1936 után Justus különböző budapesti kerületi SZDP-szervezetekben tevékenykedett, végül a VI. kerületi szervezet titkára lett és baloldaliságát megőrizve alkalmazkodott a párt mérsékelt politikájához. Ottani működése sajátos módon járult hozzá későbbi sorsa meghatározásához. Kádár János azokban az években, mikor ki volt tiltva a KMP-ból, ugyanennek a szervezetnek volt aktivistája és mindvégig megőrizte Justus iránti közismert averzióját. Röviden utalnék itt két (a kötetben nem említett) szignifikáns epizódra. A magyar-szovjet határ 1939-es létrejötte után több baloldali fiatal, a katonai behívást elkerülendő, átszökött az északkeleti Kárpátokon. Közéjük tartozott Timár István 21 éves orvosi műszerész, a VI. kerületi pártszervezet tagja, Justus szemináriumának hallgatója. Ezzel eldicsekedett szovjet kihallgatóinak, hogy bizalmat keltsen maga iránt. A hatásra nem számíthatott: előkotorták azt a kartotékot, s hamarosan beismerte: a trockista Justus és a m. kir. rendőrség megbízásából lépte át a határt, hogy kémkapcsolatot létesítsen Lukács Györggyel és Rudas Lászlóval. Timárt kivégezték. Évtizedekkel ezelőtt, levéltári iratok rendezése közben akadt a kezembe, talán az SZDP fondjában egy különös levélváltás. A háború utáni hónapok valamelyikében az SZDP fővárosi titkára felszólította kommunista partnerét, Kádárt, hogy a két pártszervezet közeledése érdekében tartsanak egyszer fehér asztal mellett baráti találkozót s meg is nevezte a részükről javasolt szociáldemokratákat. Kádár válasza: szívesen, kivéve a közismert trockista Justust, akivel ők a politikában együttműködnek, de baráti találkozón nem vehetnek részt. Justus háború alatti tevékenységéből Strassenreiter Erzsébet az SZDP háború utáni stratégiájáról szóló vitában elfoglalt álláspontját ismerteti. A párt fő ideológusának tekintett Mónus Illés program-tervezete a népfront-politikának megfelelő minél szélesebb antifasiszta nemzeti összefogáson alapult. Justus ezzel nem értett egyet, Mónusnak elküldött véleményében tiltakozott a szocialista végcél elnapolása ellen. „Bárhogyan kerülgetjük is, ki kell mondanunk, hogy a proletariátus diktatúráját akarjuk. Ezt a kérdést Marx már a gothai program kritikájában tisztázta. A 'proletariátus diktatúrája' kifejezés azonban az elmúlt évtizedek tapasztalatainak dialektikus értékelése révén új tartalmat kap ... a demokratikus formák betartására ügyelve kell a tár-