Századok – 2010
TÖRTÉNETI IRODALOM - Vári, András: Herren und Landwirte. Ungarische Aristokraten und Agrarier auf dem Weg in die Moderne (1821-1910) (Ism.: Ö. Kovács József)
210 TÖRTÉNETI IRODALOM dai hatalom jelképe volt, igaz a konstantinápolyi beiktatáson is szerepelt, és így a török uralomnak való kiszolgáltatottság jelképe is volt. Ursprung könyvében van egy Ceau§escu-szobor illusztráció. A főnök nyaka és feje szinte egybe van, ami a nyakasságra utalhat, de a jogarra is, annak diszkrét dudorára. Nem véletlenül hívták a pártvezért a köznyelvben vajdának, ugyanakkor a vajdák kiszolgáltatottságát egyszerre próbálták feledtetni a múlt átírásával és a külpolitikai attrakciókkal. Nincs belső szabadság, de van külső — emlékszünk, ezt hangoztatták úton-útfélen a bonyolultabb lelkek az egyszerű helyzet jellemzésére. A szerzőnek csak idéznie kellett azokból a kiadványokból, amelyeket mi nem szívesen vettünk kézbe, pedig milyen megdöbbentő eredmény kerekedik ki az adatokból: 1988-ig Ceau§escu 155 állammal létesített diplomáciai kapcsolatot, míg 1965-ban csal 67 állammal állt Románia ilyen viszonyban. A főnök külföldön 500 állam- és kormányfővel találkozott, otthon pedig háromszázzal. 23 év alatt 800 találkozó azt jelenti, hogy 10 naponként sor került egy ilyen aktusra, (tegyük hozzá, mintha megvalósult volna Románia, és más hozzá hasonló állam álma: a semlegesség). Mindenesetre Ceau§escu a semleges közvetítő szerepében igyekezett eljárni, és ehhez hathatós nyugati segítséget kapott, ami a nagypolitika komikumára is utal. A szerző azt is találóan hangsúlyozza, hogy Ceau§escu a nemzeti történelem allegorikus megtestesítője. Itt meglehetett volna említeni, hogy a pártvezér korára való tekintettel Öreg Mircea vajdát, aki alatt Havaselve legnagyobb kiterjedésnek örvendhetett, átnevezték Nagy Mirceára, nehogy még Ceau§escut is öregnek kezdjék nevezni. Talán Karós Vlád, azaz Dracula rehabilitációja is bővebb bemutatást érdemelt volna. A karizma képző technikák közül a szerző szépen mutatja be a dáko-román eredetkultuszban a dák tényező kiemelésének jelentőségét. Ezzel ugyanis meglátása szerint a román eredetiségre hívták fel a figyelmet, és egyben magyarázattal szolgáltak arra is, hogy miért más a románok helyzete, mint a többi neolatin népé, összehasonlíthatatlanul egyedi. Ugyanakkor érdemes lett volna a fasiszta frazeológiára is egy pillantást vetni. A dák harcos ugyanis az igazi vasgárdista prototípusa volt, és fokozatosan a jó románé is az lett. Látszik, hogy szerző nem érezte a bőrén a honvédő pszichózist, ezért nem foglalkozott bővebben egy fontos hatalmi technikával: a rémhírterjesztéssel, aminek hagyományai vannak. „Jönnek az oroszok" — visszatérő szólam volt, miközben a legmegátalkodottabb sztalinista volt Ceau§escu, aki mielőtt hátulról lelőtték volna, állítólag az Inetrancionálét énekelte. A rémhírteijesztéshez tartozott a végén már annak hírlelése is, hogy Ceau§escu nem is román, és főleg a felesége nem az, magyar vagy zsidó... Igazában egyetlen komoly kifogásom lehet. Hiányzik Silviu Brucan emlékirata a bibliográfiából, márpedig ez a Ceau§escu-korszak egyik alapos elemzése, a rendszer egyik — hűtlen, aztán ellenálló — oszlopos tagja belülről érzékelteti, hogy milyen széles társadalmi és elit-bázisa volt a rendszernek, amellyel már gyűjteményes munkában számolt le a néhány éve Románia-kutatók színe-java. Ez a híres „Végső jelentés". De amíg ennek van valami hivatalos és hieratikus jellege, Daniel Ursprung könyve igazán élvezetes olvasmány, szépen mutatja, hogy miként él a múlt bennünk és mi a múltban. De a jelen nem vezethető le egyszerűen a múltból. Mégis: „A megértés kulcsa inkább közvetlen időbeni kontextusban rejlik, az Idő befolyásában és hatásaiban"... Minden önkényuralkodónak az adott helyzethez és feltételekhez kell alkalmazkodnia, ezek viszont hasonlóak lehetnek. És valljuk meg, innen a helyzetnek a tragikuma és a komikuma is. Viszont nem kétséges, olyan könyvet olvashatunk, amely segít abban, hogy tanuljunk a történelemből. Miskolczy Ambrus András Vári HERREN UND LANDWIRTE Ungarische Aristokraten und Agrarier auf dem Weg in die Moderne (1821-1910) (Studien zur Sozial- und Wirtschaftsgeschichte Ostmitteleuropas, Band 17) Wiesbaden, Harrasowitz Verlag, 2008. 273 o. URAK ÉS GAZDÁK Magyar arisztokraták és agráriusok a rnodernitás útján (1821-1910) Szakmánk jól ismert jelensége az agrártörténeti kutatások visszaesése. A kutatói érdeklődés hiányának okai nyilvánvalóan összefüggésben vannak az egész világon megfigyelhető hosszú távú — nem csupán az agrárvilágban végbement — társadalmi és gazdasági változásokkal. Ezeknek eleven mutatója a magyarországi agrártermelők mára már néhány százalék alá csökkenése a
