Századok – 2010
KRÓNIKA - Ökumené vagy globális közösség? Beszámoló a 21. Történész Világkongresszusról (Tomka Béla)
KRÓNIKA 1555 toknak a nemzetközi történetírás átfogó tendenciáinak megismerésére, szakmai kapcsolatok ápolására és bővítésére. Ráadásul — mint erre már utaltunk — a különböző nemzetközi történész társaságok — pl. az International Commission for Historical Demography — maguk is szerveztek a kongresszus programjába illeszkedő szekciókat, s gyakran Amszterdamban tartották közgyűléseiket, vagyis a látogatók akár kombinálhatták is a történészek reprezentatív konferenciáján való részvétel és a szűkebb szakmai közegükkel való találkozás előnyeit. A konferencia megerősítette, hogy ha manapság egyetlen átfogó, a nemzetközi történetírásra jellemző tendenciát akarunk megnevezni, akkor az a globális történelem — vagy az ezzel részben átfedésben lévő világtörténelem (world history) illetve transznacionális történelem — előtérbe kerülése lehet. Bár ez a folyamat már jó ideje tart — s pl. már az öt évvel ezelőtti sydney-i konferencián is érzékelhető volt — Amszterdamban minden korábbinál erőteljesebben jelen voltak ezen irányzat képviselői. Jelzi ezt, hogy Amszterdamban 17 szekció hordozta nevében a globális történeti megközelítés igényét, míg Oslóban csak 4, Sydneyben pedig — a fő és specializált témák, valamint a tudományos kerekasztalok között — 5 szekcióról mondhattuk el ezt. A globális jelleg megmutatkozott a résztvevők összetételében is. Pontos adatokkal ugyan erre vonatkozóan nem rendelkezünk, mivel — ez akár szimptomatikus is lehet — a hasonló rendezvények között elsőként, a konferencia hivatalos kiadványaiban semmiféle utalás nem található a résztvevők nemzeti hovatartozására, de még csak munkahelyére sem. így ezzel kapcsolatban saját benyomásainkra vagyunk utalva, melyek alátámasztják a sokszínűségről tett megállapítást. Ugyanezt jelzik azonban olyan közvetett információk is, mint a konferencia szervezőinek azon kijelentése, mely szerint az általuk létrehozott pénzügyi alap révén hetven Európán kívüli kollégának tudtak támogatást nyújtani a részvételhez, s így a konferencia nemzetközi jellegét fokozni voltak képesek. Ez a szakmai összejövetel is demonstrálta azt, hogy a globalizáció nem csupán vak erők folyománya, hanem hús-vér kortársak döntései nyomán szintén halad előre. A német Karl Dietrich Erdmann 1987-ben vaskos kötetet publikált a történész világkongresszusok és a CISH történetéről, melynek a Die Ökumene der Historiker címet adta. (Karl Dietrich Erdmann: Die Ökumene der Historiker. Geschichte der Internationalen Historikerkongresse und des Comité International des Sciences Historiques. Göttingen: Vandenhoeck and Ruprecht, 1987.). A kötet néhány éve — rövidítve és az ezredfordulóig terjedően kiegészítve — angolul is megjelent. (Karl Dietrich Erdmann [ed. by Jürgen Kocka and Wolfgang J. Mommsen]: Toward a global community of historians: The International Historical Congresses and the International Committee of Historical Sciences, 1898-2000. New York and Oxford: Berghahn, 2005.) Közben új címet kapott (Toward a global community of historians), s ez a jelzett fejlemények tükrében egyáltalán nem tekinthető véletlennek. A cím változása azt sugallja ugyanis, hogy immár nem egyszerűen a szakmai Okumené-ről van szó, melyben a nemzeti és világnézeti alapon megosztott, de egyaránt főként a fejlett ipari országokban élő szakemberek a párbeszéd fórumára lelnek — mintegy a különböző keresztény
