Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: Egy firenzei követjárás Magyarországon
1492 E. KOVÁCS PÉTER szert kialakítani, ami alapján meghozhatjuk pozitív vagy negatív döntésünket. A két követ gyakorlott diplomatának számított, azt is mondhatnánk, hogy összeszokott párost alkottak, hiszen az előző évben együtt képviselték városukat Rómában.2 '7 Rinaldo degli Albizi és Nello di Giuliano jó kapcsolatrendszerrel rendelkezett. A város vezetői megbíztak bennük, nem az első alkalommal kaptak követi megbízást. Teljes lojalitással viseltettek Firenzével szemben, soha nem mondtak többet, mint amit a követi utasításban engedélyeztek számukra. Igaz, ebben több variációs lehetőséget is felvázoltak számukra, ezért nem derülhetett ki, hogy önállóan mit is válaszoltak volna. A követi utasításnak megfelelően mindenkivel tárgyaltak. (III. Niccolö d'Esté herceggel csak azért nem tudtak beszélni az odaút alkalmával, mert nem volt Ferrarában.)2'h Tekintélyes embereknek számíthattak, hiszen miután megérkeztek Velencébe, még a hivatalos fogadás előtti napon (1426. febr. 24.) több velencei úr felkereste őket. Hasonló volt a helyzet Bécsben is, ahol erre március 14-én került sor, egy nappal a császári kihallgatás előtt.2 <J Zsigmond Frangepán Miklós fia János grófot, Tamási László udvarmestert, több főurat, lovagokat és két kancellárrát küldött értük.2 1 '" Zsigmond is nagyon gyorsan fogadta őket Bécsben, de erről azt gondolom, hogy a gesztus Firenzének szólt, nem a két követnek. Egy gyökeresen más helyzetben, a Romfahrt idején, amikor Firenze ellenséges viszonyban állt a császárral, Rinaldo degli Albizi, aki 1432. február 9-én megérkezett Sienába, másnap már Zsigmond előtt adhatta elő városa állásfoglalását.261 A követek jól bírhatták az utazás fáradalmait, sem a levelekben sem Rinaldo degli Albizi feljegyzéseiben nem találunk utalást arra, hogy panaszkodtak volna, pedig a beszámoló írója ekkor már 56 éves volt. Ez így helyes, hiszen ez volt a „szakmájuk," ezért kapták a fizetésüket. Mindketten jól beszélték a korszak hivatalos nyelvét. Ez azonnal kiderül, miután elolvassuk az általuk küldött és írt latinul fogalmazott leveleket.26 2 Mivel egyetlen egy alkalommal sem említették meg, hogy a magyar és a birodalmi politikai elittel tolmács útján érintkeztek volna, ez nem csak a fenti állítás egyik bizonyítéka, hanem azt jelenti, hogy a magyar és a birodalmi politikai elit is jól ismerte a nyelvet. Bécsben és Magyarországon is — kivételt képeznek az olaszul tudók — latinul beszélhettek. Tolmács közreműködéséről itt sincs tudomásunk.2 "' A Bécsből küldött levelekből jól látszik, milyen is volt a korabeli követi technika. Elsődleges szabály, hogy mindenről és mindenkinek hosszasan kellett írni, a lehető leggyakrabban, és akár ismételve is a szöveget. Csak egy példa: 1426. március 16-án írtak levelet Firenzének és Velencének is.26 4 Az ismétlésnek nem csak az volt az oka: bármikor fennállt a veszélye, hogy elvész a levél, hanem az is, hogy 257 Uo. 476. 258 Uo. 565. 259 Uo. 567-569., 579. 260 Uo. 574. 261 Commissioni III. 547. 262 Ez akkor is igaz, ha a kíséret tagjai között lett volna egy olyan irnok, akinek ez lett volna csak a feladata. 263 A beszámolóban egyszer sem említi, hogy a tárgyalásokon latinul beszéltek volna. 264 Commissioni 578-579.
