Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Somorjai Ádám - Zinner Tibor: Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség Mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai
A BUDAPESTI AMERIKAI NAGYKÖVETSÉG ÉS MINDSZENTY BÍBOROS 1971-BEN 145 megbízottak látogatásával kapcsolatosan Mindszenty ezt írta: „Az volt a benyomásom, hogy az Egyesült Államok kormánya — a megváltozott helyzetben és koromra való tekintettel — a menedékhely feladását és elhagyását várja tőlem".5 A megbeszélésekről készült Pro Memóriával1 ' kapcsolatban a következő álláspontot képviselte. Az első feltételt elfogadta: eszerint ő marad az esztergomi érsek és az ország prímása, de tartós távolléte miatt fel kell függesztenie jogai és kötelességei otthoni gyakorlását. Helyette egy Rómából kinevezendő apostoli adminisztrátor kormányozza egyházmegyéjét. A maga számára azt kérte, hogy a bécsi Pázmáneum kerüljön a joghatósága alá, mert ott szándékozott letelepedni, továbbá azt, hogy a Annuario Pontificio (a pápai központi adminisztráció névtára) továbbra is az 1949 óta használatos „impeditus" megjelöléssel tüntesse fel a nevét a bíborosok sorában.7 A második feltételre vonatkozóan: elfogadta a követségről „csendben" való távozás kérését, azzal a megjegyzéssel, hogy a Szentszék tájékoztassa a közvéleményt a távozás okairól és körülményeiről, mégpedig a teljes valóságnak megfelelően.8 A harmadik feltétellel kapcsolatban — miszerint új helyzetében nem tesz olyan nyilatkozatot, ami „az Apostoli Szentszéknek a magyar kormányhoz való viszonyát zavarná, vagy a magyar kormányt és a népköztársaságot sértené" — ezt írta emlékirataiban: „Határozottan és félre nem érthető módon jelentettem ki (és ez a kijelentésem jegyzőkönyvbe került), hogy a kommunista magyar rendszert, mely a magyar Egyház és nemzet romlását okozta, nem fogadom el olyan tárgyaló félnek, amely nekem feltételeket szabhat, még kevésbé megnyilatkozásaim bírájaként. Esetleges, erre vonatkozó feltételeit visszautasítom. Egyetlen igényem a rendszerrel szemben: teljes rehabilitációm a Justizmord után. Annak elbírálása — fűztem hozzá —, hogy esetleges megnyilatkozásom árt-e a Szentszék és a magyar rendszer közti viszonynak, kizárólag a Szentszék illetékességéhez tartozik. (Ezt a megjegyzésemet egyes vatikáni körök később olyképpen értelmezték, mintha a harmadik feltételt is elfogadtam volna.)"9 Az emlékiratokra vonatkozó negyedik feltételről pedig így írt: „Arra akartak kötelezni, hogy tartsam titokban és ne publikáljam kézirataimat; azokat 5 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 473. - E mondatot - nem világos, milyen megfontolásból -így értelmezte Mészáros István: „1971 nyarán már igen sürgette az USA kormánya, illetve nagykövete a Mindszenty-ügy megoldását", ld. Mészáros István: Mindszenty és az „Ostpolitik". Adalékok az Ostpolitik történetéhez 1957-1971, Bp. (2001.) 216. - A követség elhagyása ugyanis még nyilván nem az „ügy" megoldása, stb. 6 Szövegét elsőként Adriányi közölte, ld. Adriányi G.: Miért és hogyan i. m. 81-85. - Mint utóbb írja, 2001 nyarán kapta a fénymásolatot Möns. Kada Lajostól, ld. Adriányi G.: A Vatikán keleti politikája, i. m. 89. - Mivel ezt a dátumot máshol is említi (i. m. 115.), fölmerni a kérdés, hogy akkor vajon honnan származik az a szöveg, amelyet hat évvel korában, 1995-ben tett közzé? - Fakszimilében bemutatta Mészáros Tibor: A száműzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972-1975), S.a.r. Hetényi Varga Károly, Abaliget, 2000. 181-184.; ld. még: Adriányi Gábor: Die Ostpolitik des Vatikans 1958-1978 gegenüber Ungarn. Der Fall Kardinal Mindszenty (Studien zur Geschichte Ost- und Ostmitteleuropas, 3.), Herne, 2003. 70-74; Uő: A Vatikán keleti politikája, i. m. 89-95. - Mindegyik szövegközlés hiányos, mert az utolsó napon, június 27-én folytatott tárgyalások emlékeztetője nem található meg bennük, ld. Somorjai A.: Ami az emékiratokból, i. m., 83; Somorjai Á.: Egy elfeledett Mindszenty-Zágon Pro Memória. (In:) Vigília 72. (2007) 711-713. 7 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 474-475. 8 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 475. 9 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 475.
