Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - Somorjai Ádám - Zinner Tibor: Washingtonból jelentjük. A budapesti amerikai nagykövetség Mindszenty bíboros tevékenységére vonatkozó, 1971-ben keletkezett iratai
146 SOMORJAI ÁDÁM - ZINNER TIBOR végrendeletileg hagyjam a Szentszékre, amely majd alkalmas időben gondoskodni fog kiadatásukról. Ezen módfelett elcsodálkoztam, hiszen Zágon a távozásomból származó előnyök között az emlékirataim megmentésének és kiadásának lehetőségét is felsorolta előbb. Zágon akkor megnézte kézirataim kötegeit. Később kijelentette és a jegyzőkönyvbe is bevezette: nem lát komoly nehézséget arra, hogy emlékirataim »legalább is jelentős részükben, még életemben kiadassanak.« Hozzátette, hogy a kéziratokat is magamnál tarthatom és azokat halálom esetére olyan papi személynek adhatom át, aki az én bizalmamat, valamint a Szentszék bizalmát is bírja. Sőt még a publikációhoz szükséges írógépelők díjazását is megígérte a Vatikán részéről."1 0 Későbbi írásaiban is ilyen összefüggésben említi a Zágon által ismertetett négy feltétel közül a harmadikat és a negyediket. Október 19-én a Vatikánban kelt Pro Memóriájában nyomatékosan megállapította, hogy szerinte a Szentszék illetékes szervei nem tartották be Ígéretüket: „A történelmi igazság kedvéért ünnepélyesen ki kell jelentenem, hogy a Szentszék illetékes szervei nem tartották be nekem adott szavukat, nem jártak el az általam szabott feltételek szerint, és okot adtak a napisajtó híreinek, amelyek megsértik a bíborosi és az emberi méltóságot, és amint az előbbiekből is nyilvánvaló, negatív befolyással vannak a Szentszék megítélésére is." 1 1 1972. március 10-én VI. Pál pápához intézett, a cenzüra alóli fölmentését kérő levelében részletesen elemezte a négy feltételt, és ugyanígy értelmezte azokat.1 2 1972. november 8-9-én, a Möns. Csertő Sándor pápai személyes megbízottal folytatott megbeszélésen is újra megfogalmazta kifogásait.13 Felfogásában ekkorra már a júniusi, Zágon-féle Pro Memoria jól láthatóan egy fajta szerződés jellegét öltötte. Ugyanakkor fontosnak tartotta megemlíteni emlékirataiban, hogy bár Zágon kérte, ő nem írta alá a jegyzőkönyvet. „Nem adtam meg a kért aláírást. Különösen a zárómondatot kifogásoltam."14 Június 28-i dátummal a bíboros levelet írt a Szentatyának, amelyben bejelentette, hogy elhagyja az amerikai nagykövetség épületét... és magára vállalja élete talán legnehezebb keresztjét: kész elhagyni a hazáját is.1 5 Möns. Zágon elutazása után Richard Nixon amerikai elnököt levélben tájékoztatta helyzetéről, és megkérdezte: nem maradhatna-e továbbra is a követségen. „Meglepő gyorsasággal érkezett vissza válasza — utalt a következményekre emlékirataiban —, amelyben azt ajánlotta, hogy törődjem bele nehéz sorsomba. Az udvarias hangú elnöki válaszból megértettem, hogy nem voltam többé szívesen látott vendég a követségen. Ezután csak két lehetőség között választhattam: vagy kimegyek az utcára és megadom magamat a politikai rendőr-10 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 475-476. 11 Somorjai A.: Ami az emlékiratokból i. m. 127; Uő: Mindszenty bíboros 1971-es memoranduma i. m. 229. 12 Kiadta: Adriányi G.: Die Ostpolitik des Vatikans i. m. 162-165., német fordításában: i. h. 102-106; Uő: A Vatikán keleti politikája i. m. 231-234. magyar fordításában: i. h. 137-142. Ld. még: Somorjai A.: Ami az emlékiratokból i. m. 140-143. 13 Somorjai A.: Ami az emlékiratokból i. m. 154-155. 14 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 477. 15 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 476., a levelet közli Somorjai A.: Ami az emlékiratokból i. m. 115.
