Századok – 2010
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Vallásváltás és identitás. A kitért zsidók megítélésének változásai a dualizmus korában
10 KONRÁD MIKLÓS nél is, a szenvedéstörténet hangsúlyozása ideológiai célt szolgált. A múlt zsidóságával való együttérzés felkeltése a zsidó nép együvé tartozásának tudatát s így a modern zsidó társadalom belső kohézióját volt hivatott megerősíteni.44 A zsidóság hivatalos, felekezetiségre redukált definícióját szétfeszítő történelemértelmezés a zsidósághoz való kötődés etnikai és szekuláris dimenziójára játszott rá, abból a felismerésből fakadt, hogy „a közös szenvedés, az évezredes martyrium, a végnélküli, jogtalan bántalom és üldöztetés", amint írta Szabolcsi Miksa 1891-ben, egy olyan „forrasztó szer", amelynek hatása alól a hitetlen zsidó is nehezen szabadul.4 5 A felmenő nemzedékek szenvedéseinek, vagyis zsidóságukhoz szenvedéseik ellenére is rendíthetetlen hűségüknek előtérbe helyezése kidomborította azok jellemtelenségét, akik hűtlenné váltak vagy szándékoztak válni a hithez, „melyért az ősök annyit, s annyit szenvedtek, melyért eltűrtek bántalmat, gyalázatot, üldözést és halált mint egy népe sem a földnek".46 De főleg példát nyújtott. „Nincs olyan martyrológiuma a világ egyetlen felekezetének sem, mint a zsidóságnak", igazolta Szabolcsi a szenvedéstörténet pedagógiai hasznát a gyermekek oktatásában. „Had tanuljanak lelkesedni a dicsők példáján, és ahol kell, hadd tanítsák meg erre a gyermekek édes szüleiket."47 Az érzelmi kártya kijátszása azonban elégtelen volt, hiszen olyan érzelmekre kívánt hatni, amelyek a kitérés gondolatáig eljutott zsidók többségénél, ha hatottak is, már nem nyomtak döntően a latba - ellenkező esetben senki sem tért volna ki. Ebből kifolyólag a kitérés elleni másik, immár nem az érzelmekre, hanem a józan észre apelláló érvelési sík a vallásváltás eredménytelenségének a kimutatása volt. A neológ értelmiség számtalan írásban bizonygatta, hogy az áttérés nem hozza meg a várt eredményt, vagyis egyszerűen nem éri meg áttérni, hiszen, amint azt a Borsszem Jankóban Spitzig Iczig már 1870-ben tömören megfogalmazta: „Édes borátaim, ha lesztek keresztén - mégis aszondja a világ, hodj vattok kikörösztölködöt izraletók."48 A kitért zsidót, szólt a fejtegetés, a keresztény társadalom annak tekinti, ami: zsidónak, aki kitért; a ception of Jewish History. In: Uő: From Text to Context: The Turn to History in Modern Judaism. Hanover (NH) - London, University Press of New England, 1994. 376-88.; Robert Liberies: Salo Wittmayer Baron: Architect of Jewish History. New York, New York University Press, 1995. 338-359.; David Engel: Crisis and Lachrymosity: On Salo Baron, Neobaronianism, and the Study of Modern European Jewish History. Jewish History 20. (2006: 3-4. sz.) 243-64. 44 Michael A. Meyer: Ideas of Jewish History. Detroit, Wayne State University Press, 1987. 229-233.; Nils H. Roemer: Jewish Scholarship and Culture in Nineteenth-Century Germany: Between History and Faith. Madison (Wis.), University of Wisconsin Press, 2005. 60-70.; Jacques Ehrenfreund: Mémoire juive et nationalité allemande. Les juifs berlinois à la Belle Epoque. Paris, RU.F., 2000. 95-101. 45 Szabolcsi Miksa: A tápió-szelei rabbi. Egyenlőség, 1891. szept. 11. 6. 46 Szabolcsi Miksa: Apák vétke. Egyenlőség, 1892. szept. 16. 6. 47 Szabolcsi Miksa: Meturgeman. Megjegyzések egy lemondó levélre. Egyenlőség, 1903. febr. 15. 4. A zsidó mártírológia meg is jelent mind a hittanoktatásban, mind a bár micva ünnepségeken elhangzott beszédekben. L. Weber S. : i. m. 60.; Dr. Hevesi Simon: Vallástani előkészítő a konfirmáns leányok számára. A Pesti Izr. Hitközség rabbiságának megbízása alapján írta —. Bp., Franklin, 1914. 47.; Adler Illés: Bármicvó beszéd. Tartotta ~ óbudai főrabbi budai Goldberger Sándor fölavatási ünnepén 5657. év berésit szombatján. Bp., Bichler I. könyvnyomdája, é. n. [1898.] 4. 48 Spitzig Iczig: Királyutcai levelek. Az uy nemesekrül és a régi góleszrül. Borsszem Jankó, 1870. máj. 1. Közli: Mokány Bérezi és Spitzig Itzig, Göre Gábor mög a többiek... A magyar társadalom figurái az élclapokban 1860 és 1918 között. Szerk. Buzinkay Géza. Bp., Magvető, 1988. 524.
