Századok – 2010
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: Egy firenzei követjárás Magyarországon
1456 E. KOVÁCS PÉTER Zsigmond egy firenzei követ előtt valóban tett egy megjegyzést, amiből az derült ki, hogy a császár katonai erővel készül Itáliába Filippo Maria Visconti ellen. A hír hallatán Firenzéből újabb delegációt küldtek Zsigmondhoz és a követutasításból kiderül: Firenze egyrészt ligába szerette volna szervezni az itáliai államok egy részét Milánó ellenében, másrészt mindent megtett, hogy Velencét úgy állítsa be, mintha csak kényszerből kötött volna szövetséget Filippo Maria Viscontival.'1 A firenzei követségről a császár 1425 májusában Milánót is tájékoztatta, és azt ígérte a hercegnek, hogy tudomása és beleegyezése nélkül nélkül semmilyen egyezségre nem fog lépni.4 Zsigmond természetesen a fenti fenyegetés ellenére nem sokat tett Firenze ügyében. Igaz, követeket küldött Svájcba, arra kérve a kantonokat, hogy támogassák a Milánóval már háborúban álló Firenzét. (Sokatmondó, hogy a két császári követ — Filippo del Bene és Giovanni Melanesi — is firenzeiek voltak, igaz Budán éltek.) Mivel Zsigmond nem támadta meg Milánót és a svájci tárgyalások sem hoztak eredményt, érthető módon 1425 decemberében Firenze Velencével kötött szerződést.5 Nem hiszem, hogy nagy meglepetést okozok, amikor megemlítem: Milánó viszont már 1425 májusában hűségesküt tett Zsigmondnak, aki abban reménykedett, hogy Filippo Maria Viscontit majd fel tudja használni Velence ellenében.6 A követség A két firenzei követet ebben a politikai konstellációban indították útnak, hogy az új helyzetet, a Velence és Firenze szövetségét elfogadtassák a császárral. Nem véletlen tehát, hogy 1426 február l-jén Rinaldo degli Albizit és Nello di Giulianot választották ki erre a feladatra, hiszen mindketten tapasztalt diplomatának számítottak. A firenzei tanács az indulás idejét február 13-ra tűzte ki, de a követek ezen a napon sem pénzüket, sem megbízólevelüket nem kapták meg. Ennek ellenére Rinaldo degli Albizi úgy döntött, hogy — nehogy megbüntessék — útra kel Firenzéből, és a San Gallo kapun elhagyta a várost. Ezt tanácsolta neki Giacomo de ser Filippo di Lutiano firenzei polgár is. Nello di Giuliano ellenben Firenzében maradt, abban reménykedve, hogy megússza a dolgot. Rinaldo degli Albizi azzal magyarázta döntését, hogy biztonságban akar élni (ma io volli vivere nel sicuro), de ennek ellenére a követ még aznap este a Porta Pintin át titokban visszatért Firenzébe és három napig a házában maradt. Február 16-án megtudta, hogy semmilyen büntetést nem szabtak ki rá, és a firenzei tanácsban végre eldőlt a követség sorsa. Az elegendő szavazat eredményeként a diplomaták megkapták ellátmányukat: fejenként 300 forintot, mindezt két hónapra előre kifizetve. A pénz mellett megbízólevelüket és más iratokat (salvus conductus) is átvettek.' Míg az első menlevélben megemlítet-3 Teke Zsuzsa: Firenze külpolitikája és Zsigmond (1409-1437). In: „Magyaroknak eleiről." Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szerk. Piti Ferenc, szerkesztőtárs Szabados György. Szeged 2000. 560-562. 4 Luigi Osio: Documenti Diplomatici tratti dagli Archivi Milanesi II. Milano 1869. 134-135. (Tata, 1425. máj. 12.: Zsigmond császár levele a milánói herceghez). 5 Teke Zs.\ Firenze külpolitikája i. m. 560-562. 6 Marco Fossati - Alessandro Ceresatto: Dai Visconti agli Sforza. In: Storia d'Italia. Diretta da Giuseppe Galasso. Volume sesto. Torino 1998. 587-591. ' Commissioni 554-555.
